2 hozzászólásHogy miért hedonista önsanyargató? Szerintem nem kell hozzá sok képzelőerő. Szeretem az élet nyújtotta örömöket. És ahogy a mondás tartja, az életben minden, ami élvezetes, az vagy hízlal, vagy erkölcstelen (esetleg rákot okoz kísérleti egerekben). Jelen blogban az erkölcseimmel nem foglalkoznék. Van egy másik, ahol az evésé a főszerep. Ide marad a súlyom, ill. ezzel összefüggésben az egészségem.
Ezzel pedig meg is érkeztünk az önsanyargatás részhez. Ha az ember szeret jókat enni, netán elmúlt negyven és ülőmunkát végez, akkor előbb-utóbb megkerülhetetlenné válik, hogy a súlyával és az egészségével foglalkozzon. Kinek hol jön el AZ a pont... Egy bizonyos határon túl mutat a mérlerg? Vagy túl sok helyen fáj már? Nehezére esik valami, amit régen oly könnyedén tett meg? Vagy mindezek együtt? Mindezek együtt.
Vissza akarom kapni a testemet. Nem feltétlenül a húszévest, ezt a hedonizmusom nem teszi lehetővé :) De azt a testet, ami nem fáj, működik és nem kell kidobni a fél ruhatáramat, azt igen.
Kétségtelen, hogy nem nulláról kezdem, A sport 10 éves korom óta az életem része, bár előfordultak azért nagyobb kihagyások. De aki egyszer már versenyszerűen sportolt, az többé már nem fog kétségbe esni egy kis izomláztól, légszomjtól.
Szóval nem nulláról, de azért messziről... Viszont nem most, hanem februárban, csak most találtam erre a felületre, ami szinte mindent megad, amire szükségem van. Látom magam előtt, mikor mennyit edzettem és hagytam ki, nyomon követhetem a fejlődésemet, a súlyom változását.
Egyelőre a futáson van a hangsúly, nálam ez válik be leginkább a zsírégetés beindításához. Valamint a cukor fogyasztás minimalizálása és a vacsorák megritkítása.
Kb minusz 6 kilónál járok stabilan (néha már a 7 is meg van), futásban 8 km 7.15-ös tempóval. Pár évig úsztam több-kevesebb rendszerességgel, de egy váll sérülés miatt abba kellett hagynom, most próbálkozom újra, nagyon-nagyon óvatosan. A biciklizés nem az én világom, de azért most felvettem ezt is a repertoárba. Hamarosan újra indul a salsa is és gondolkodom a zumbán. Ennyi idő persze a világon nincs sportolásra... Azért megpróbálom.
Halihó!
Üdv a klubban! Ígérem rendszeres olvasód leszek, és bátorítalak az önsanyargatásban. :-) Bár ha jól csináljuk, egy idő után visszajön a sanyargatás érzése helyett a mozgás öröme... Persze ha mindig feszegetjük a határainkat... Néha az izomláz is jól tud esni.
Addig is hajrá! Én meg igyekszem kapaszkodni utánad, mert nekem még nem megy a 8 km 7:15-tel. :-(