Vártam már ezt a napot nagyon,mint a gyerekek a Mikulást.
Bő 2 hónapja futok,de csak egyedül sikerült eddig,kivétel a Szegedi Pick futás.1 hónap után elkezdtem keresni valamilyen megoldást,hogy színesebbé és izgalmasabbá lehessen tenni a futásokat.Ekkor akadtam rá a HBSE atlétika szakosztályra,ami itt helyben van,és az edző Kisházi Laci.Ekkor még azt sem tudtam ki ő,de hamarosan az újságban is megjelent cikk róla a 210 km-es futásával kapcsolatban,és az interneten is rengeteget lehetett,lehet olvasni róla,vagy tőle.Egyik nap felhívtam,és hamarosan találkoztunk,majd a héten eljött az első közös edzés ideje,ami történetesen a Mikulás futás volt.
Elindult a kis csapat,mely a kisgyerekektől kezdve a korombéli futókig voltak,lányok,fiúk. Mindenkinek a nevét sajnos még nem tudom,de remélem gyorsan megjegyzem majd.Nagyon új még a környezet,de csak jókat tudok mondani,az első benyomás nagyon jó,úgy érzem itt a helyem,öröm így a futás.Még Lenkeanyuék is átjöttek.Az út során sok cukrot szétosztottunk,és szerintem mindenki örült neki.A belvárosban egy igazán jól beöltözött Mikulás is volt,nem is értem miért nem tartott velünk.Próbáltunk minél jobban úgy öltözni azért mi is,ahogy a Mikulás,csak kicsit vékonyabban.Az elmaradhatatlan piros sapka,és piros felső szinte mindenkin volt.Rajtam még szakáll is majdnem végig,csak elég meleg volt.Úgy döntöttem nem növesztek szakállat.
Bízok benne hogy ennél rosszabbul nem fog közös edzés sikerülni,melyen tényleg nagyon jól éreztem magam.Alig várom már a következő közös edzéseket!
Tudod, igyekszem, igyekszünk mindig jó hangulatúvá, örömtelivé tenni a futást, az edzéseket.
Persze, nem mindig sikerül, mert mondjuk egy 10x400 méteres intervall-edzés azért nem mindig csal felhőtlen mosolyt az ember arcára... pedig jó az is.
Majd meglátod! :)