Szombat este óta,miután 11 óra 49 perc 3 s után átszakítottuk Nagyatádon a célszallagot,sok-sok gartulációt kaptam mind edzés hozzászólásban,mind személyesen. A gartulációkat megköszönve,hozzá szoktam tenni,nem csak az én érdemem!
Ezúton szeretném megköszönni családomnak az önzetlen és odaadó támogatást,nélkülözést és segítséget mind a verseny mind a felkészülés során! Feleségem és kisfiam éppúgy részese e sikernek mind én magam! Mi aki ezt a sportot űzzük jól tudjuk mennyi edzésmunkával a családtól külön eltöltött órával jár! Rengeteget alkalmazkodtak hozzám! Kisfiam az úszásban segített,ő már jobban és gyorsabban úszik mint én...:) feleségem meg a család összetartása ,a házimunkák,gyereknevelés,munka mellett,segített a futás és a bringa felkészülésében,s olykor volt a pszihológusom nehezebb napjaimban.
Így ez a blog ne haragudjatok meg,nem az ironman teljesítőinek szól,hanem azoknak akik ehhez segítséget nyújtottak nekünk,mert ez is nagy teljesítmény!
A célszallagot én ezért inmár 2. alkalommal a családommal együtt szakítom át ,jelképezve azt hogy ők is részesei nem csak a nélkülözésben hanam a finish-ben is!