Van ez a Burgenland Extrem Tour nevű túra, tavaly már megcsináltuk Bozóttal, és most is olyan jó ötletnek tűnt :)
A lényege, hogy körbe kell kocogni-gyalogolni a Fertő-tavat, lehetőleg egy napon belül. Osztrákok szervezik, nincs nevezési díj, és van pár szolgáltatás, ami nem éppen szokványos. Hogy egyet mondjak, a feladókat helyjegyes luxusbuszok szállítják vissza a célba :) Na, ebbe nem akartunk beülni, de mégis úgy alakult.
A tavalyi vidám teljesítés után kissé elbíztuk magunkat, és az időjárás is barátságosnak tűnt a rajtban, még a normál téli futóruha is túlzásnak tűnt. Elején sétáltunk, míg oszlott a tömeg, aztán kocogtunk belesétálgatva, majd egyre folyamatosabban. Oggau felől át Magyarországra, majd vissza Ausztria felé a keleti parton. Vidáman dagasztottuk a sarat, fel sem tűnt, hogy erősödik a szél, és egyre jobban esik. Egyre áztatóbban, eső, havas eső. Aztán ezt vettük észre, hogy cuppogósra szétáztunk, és kezdünk kihűlni. Volt még egy felsőm, de a víz ellen nem segített, csősálba bugyoláltam a vizes kesztyűt, és mire újra határt léptünk, komoly tempót kellett futni, hogy valamennyire fennmaradjon a hőegyensúly. Futottunk az életünkért :)
És tudtuk, hogy ez fenntarthatatlan, ez a tempó nem fog menni a hátralévő hatvan-hetven kilométeren, ki fogunk merülni, ki fogunk hűlni.
Mire elértük Apethlont, a nagy frissítőpontot, ahol meg lehetett húzódni a hideg elől az étteremben, már nem volt kétség, innét nincs tovább. 60 kilométer, féltáv. Jó volt eddig a tempónk, az első dögbuszra kaptunk helyet :)
Valahol megvalósítottuk a szervezők filozófiáját, mindenki menjen addig, hogy szembesüljön a saját határaival. Ma ez megtörtént, mégha a gyenge láncszem nem is a futóképesség, hanem a felszerelésválasztás, hidegtűrés volt.
Őszinte elismerésem a teljesítőknek.