44 hozzászólásRégen minden komolyabb versenyről és túráról írni szoktam. Azóta sok minden változott. Maga a műfaj, hasonlóan a sporthoz, sokat fejlődött. Ahogy ma már nem nagy szám egy 12 órás Kinizsi Százas, amire anno olyan büszke voltam, úgy az én stílusom sem lehet nagy élmény mondjuk Zilaci után :)
Másrészről viszont segíti a sportot, ha leírom, amit tudok, mert mégiscsak 15 év tapasztalat, fogcsikorgatás, saját hibából tanulás van benne, ami akár hasznos is lehet annak, aki nem csak a saját kárán tanul. Ha létezik ilyen egyáltalán :)
Először is, nagyban megkönnyíti a dolgokat, ha fitt és edzett az ember. Az utóbbi jópár évben, főleg azért, mert kisgyerekeim vannak, nagyon kompromisszumos volt az edzésem. Ez nem szükségszerűen azt jeleni, hogy kevés, hanem inkább ötlet és véletlenszerű, nem elegendő testi és lelki pihenéssel. Ez sokat változott az utóbbi egy-két évben, felnőttek már annyira, hogy lassan visszatér az élet a normális kerékvágásba.
A másik, ami javított a formámon, hogy elengedtem a túl sok kilométeres, de éppen ezért nagyon alacsony intenzitású edzést. A csúcs a tavalyi május volt, mikor 800 kilométert futottam, de 8 perces ezrekkel, mert gyorsabban nem tudtam volna ilyen sokat. Most a felkészülés során szinte kizárólag a 140-150-es pulzustartományban futottam, ami kevéssel 5 percen kívüli tempó jelenleg. Az aerob küszöböm laktátmérés szerint 150-155. Vagyis ezt birizgálom alulról a 150-re beállított csipogóval.
És a legfontosabb, ha nem tudom bemelegítés után viszonylag könnyen 140 fölé vinni a pulzust, akkor szépen visszafordulok, és hazakocogok. Így nem őrlöm fel magam, mindig friss maradok. Ez a stílus nálam nem ad sok kilométert, heti 100 már soknak számít, de jópár rövidebb is volt. Persze elindulok majdnem minden nap, ez fontos.
Így sikerült egy hónappal ezelőttre, Sárvárra, masszív egyéni csúcs formába kerülnöm. Az UB kicsit hamar jött, májusban érdemi fejlesztő edzést nem tudtam végezni, de a regenerálódás azért 90 százalékosan sikerült. Az aerob edzéstempóm egy héttel ezelőtt már csak pár másodperccel volt gyengébb, mint Sárvár előtt.
A versenytaktikám kicsit összetett, hosszú idő alatt alakult ilyenné. Először is, elindulok pulzuskontrollal, az első 1-2 órában 140 alatt, aztán ezt megemem 145-re. Viszonyításképpen, a max pulzusom olyan 188 lehet. A 145-öt tartom, amíg különösebb küzdés nélkül megy. Ez nagyon változó időtartam, ha edzett vagyok, akkor talán 12 óra, ha nem, akkor talán 3. Most relatíve edzett vagyok :) Ebben a szakaszban nincs gyaloglás, csak a meredekebb emelkedőkön és frissítéskor.
De minden jó dolog véget ér egyszer, eljön a pillanat, mikor már kemény munka lenne fenntartani a pulzust. Ekkor el kell engedni, mielőtt felőrli magát az ember. Ekkor elkezdek egyperceket belegyalogolni, olyan gyakran, ahogy szükséges a komfortérzethez. Túlélő üzemmódban már egy perc kocogás, egy perc gyaloglás. Így is lehet elég gyorsan haladni az UB második felének a szintidejéhez. Külön odafigyeltem arra, hogy ne zsigereljem ki magam éjszaka, maradjon esély a reggeli feltámadáshoz. És ez meg is valósult, sokkal jobban lettem reggelre, de nem küzdöttem, élveztem, hogy a pályán vagyok és jól érzem magam, nem csikorgattam a fogam, hogy félórával előbb beérjek. Ezért jó amatőrnek lenni, a középmezőny kedélyesebb hely, mint az eleje lehet :) A mezőny vége már nem biztos, az is küzdős tud lenni.
Most annyiból nem tartottam be a taktikámat, hogy túl sokáig futottam. 135-ig nem sétálgattam bele tervszerűen, csak az emelkedőkön akkor, ha csipogott a pulzusmérő. És ez sok volt, elfáradtak a lábaim. El kellett volna kezdeni 80 körül. Így a szükségesnél kellemetlenebb lett az éjszaka. Mindegy, nem volt azért rossz :)
A frissítésről. Sokáig tiltakoztam a horribilis összegért beszerezhető műkaják ellen, de lassan feladom a harcot. Akármennyire fáj beismerni, jó minőségű géleken és sportitalokon messzebb jutok, mint vajaskenyéren. Nem örülök ennek, nem csak az ára miatt, hanem azért sem, mert nekem a sport amolyan vissza a természethez projekt, nem illik bele a műkaja. De hát, sajnos, az jobban működik.
Lance Armstrong könyvéből maradt bennem az egyszerű szabály, az első frissítés 40 percnél, utána pedig a verseny végéig 20 percenként. Egy adag 20 gramm szénhidrát, vagyis egy gélnek megfelelő akármi. Az első 50-en Bozót bicajjal kísért (köszi), így nem kellett cipekednem, utána pedig már 20-30 kilométerenként ki lehetett küldeni egyéni frissítőt, ahol mindig betáraztam az övtáskába a félliteres kézikulacsba való mennyiségű, zacskókba porciózott port. Egyszer hibáztam el, talán 160 után, hogy 30 helyett 20 kilométerre vittem anyagot, és banánnal meg kenyérrel kellett pótolnom. Hát, nem volt jobb, sajnos, kicsit el is görbültem azon a szakaszon.
Az UB-t én nem tudom versenyként felfogni, nekem ez teljesítménytúra. Az utolsó 10 kili ilyen is lett, Bozót párosban célbaért közben, kitekert elém, sütött a nap, nem fájt semmim, nem voltam kimerült, beszélgetve kocogtam a cél felé, csak azért nézegettem hátra, hogy jön-e klubtársam, Kriszti (cs1krisz), hátha befuthatunk együtt. Nem jött még sajnos, csak a cél. Azon kevés UB futók közé tartozom, akik még mentek volna szívesen tovább :) Ma persze már nem így érzem, jól bedagadt és fáj a bal lábfejem.
Végül meg kell említenem egy tabutémát, az ibuprofenhasználatot. Én ott húztam meg a határt a magam számára, ahol az orvosok és a WADA. Lehet használni, de nem többet, mint ami a betegtájékoztatón áll, vagyis egy nap alatt max 3 x 400 mg, 6-8 óránként egy tabletta, ha szükségét érzem, minél később kezdve.
Ja, és még egy, a koffein. Hát, az volt bőven, ittam redbullt, négyet, ha jól emlékszem, és mikor álmosodtam, egy-egy koffeintablettát, 5-öt talán összesen. Nem egészséges dolgok ezek, de nem is csinálom gyakran, évente 2-3 alkalom.
P.S. 26:51 lett az időm, bocs akinek 26:30-at mondtam a célban, annyira nem érdekelt, hogy meg sem néztem az órámat, le sem állítottam :)
Gratulálok! Tervszerű, szép teljesítés lett, örülök, hogy kicsit részese lehettem!