Sziasztok! Tegnap -a szombatra érvényes rend szerint- este mentem kocogni és most nem Pesten, hanem Hatvanban, a Zagyva folyó töltésén. Gyerekek, majdnem megpusztultam! Az elmúlt három hétben ilyen élményem még nem volt. Meleg volt, ráadásul a levegő csurom pára, és a töltésen nincs ám kitaposott út, úgyhogy masszív fűbuckákon és keresztező kerékpár ösvényeken tornáztattam a bokámat az előrejutás érdekében. Már az elinduláshoz is komolyan fel kellett túráztatnom a lelkiismeret furdalásomat, mivel úgy éreztem, hogy valamilyen okból a bordaűröm és a medencecsontom között egy 40 kilós kő tartózkodik, amely minden mozdulatra kellemetlenül lötyög az őt körülvevő hájzselében. Ráadásul a pulzusom össze-vissza ugrált, a 6 perces szakaszokon belül 95 és 166 között (vagy kezd lemerülni vmi a ketyerében). Volt amikor egész könnyedén "utaztam", egy perc múlva meg nagyhalál érzés. És ez váltakozott végig. 

Úgy tűnik, hogy itt a harmadik hét végén vmiféle krízisállapotba kerültem. Bár az is igaz, hogy T. szüleim, akikhez Hatvanba érkeztem nem hivatalos, de diplomáciai látogatásra, okleveles energiavámpírok. Mindenesetre ma, vasárnap, már nincs kő, aludtam is rendesen, jobban vagyok. Mégis valahogy félek a hétfői etaptól. Egyéb okokból van min szorongani és ez nagymértékben csökkenti a testi energiáimat. Hát majd meglátjuk.

Üdv. nektek: Ági

Sziasztok! Ma reggeli döcögőpartimon meg kellett állapítanom, hogy bizony a Városliget vadkacsái nem tétlenkedtek az elmúlt időszakban. Találkoztam egy tojóval, aki büszkén vonultatta fel tíz tollgombóc fiókáját a tavon. Aki tizenegyet számolna, annak elárulom, hogy a kép illusztráció, de tényleg pont így néztek ki:

Egyébként meg örülök, hogy egyre nagyobb szakaszokat tölthetek kocogva (van ilyen szó? ), mert ma már csak hatig kellett számolnom a szakaszokat, nem tízig, mint az elején. Menet közben általában lemegyek alfába és komoly fejtörés után sem vagyok benne biztos, hogy most pontosan hányadiknál is tartok. Persze az óra azért segít.

Hála a naplónak, látom, hogy így a második hetem vége felé a tempóm 1 perccel jobb, mint az elején. Pedig tényleg semmi erőltetés. Egyelőre. Na de majd június közepétől!  Jó, azért ennyire nem.

Most jut eszembe, hogy találkoztam ám mással is kacsáékon kívül! Mégpedig egy kis vörösbundás tüsténkedővel. Nagyon elfoglaltnak tűnt, ami így tavasszal teljesen érthető is.

Képzeljétek el, tegnap valaki megkérdezte tőlem, hogy "Te Ági, nem fogytál te mostanában?". Álszerényen elhessegettem azzal, hogy á, ugyan, hova gondolsz. Pedig igaza volt: 1,5 kilót fogytam. Tudom, hogy ennyi még le-föl ugrál az emberen, de akkor is! Megküzdöttem érte!

Üdv. Nektek: Á.

Ezt még elfelejtettem: Most olvastam az Indexen. Kutyák gyógyítják a bostoni túlélőket http://index.hu/kulfold/2013/04/19/kutyak_gyogyitjak_a_bostoni_tuleloket/

Kedves sporttársak! Miután tegnap Sultan-tól megtudtam, hogy mi a futók szent állata, a mai kocogásomat áldozatul ajánlom Neki:

Ma ugyanis olyan gyengén és vacakul éreztem magam reggel, hogy ettől eszembe jutottak az összes bűneim, meg mások bűnei, egyre inkább a másoké, meg a szakterületem válsága, a kilátástalanság és pénztelenség, meg az összes tehetetlenségem, úgyhogy elég ingerülten és agresszíven sikerült elkezdeni a napot. Ahogyan éppen ballagok a Liget felé, mint egy leharcolt vérfarkas, érzem, hogy nem pezsegnek ám bennem az energiák a legkisebb mértékben sem. Mivel nem akarok nagyon leégni előttetek, elkezdtem a mai programot valami bánatos mászásfélével, emígyen:

Ez azonban megváltozott! Igaz, figyeltem is, hogy ne akarjak ma magamtól túl sokat, de erőlködés nélkül sikerült teljesíteni a mai penzumot. Aztán már nem is voltam annyira leharcolt. A vérfarkas még maradt, de már sokat szelídült. 

Ha már csiga: Tudtátok mekkora lába van egy csigának? Ekkora:

Ja, így könnyű!

Üdv.: Á.

Kedves sporttársak! Képzeljétek el, a mai 37 percemben 4,26 km-t tettem meg. Egészen meglepődtem, mert semmi erőltetés nem volt a dologban. Igaz, most már 2 perc kocc és 1 perc lazsa váltakozott. Ezek szerint gyorsabban kocogok, mint ahogyan gyaloglok. Nem semmi, ugye? 

Sőt még: Szombaton erősen villogott egy szívecske az órámon (mivel már pulzusmérővel megyek, mint a profik...), de azt gondoltam, ez csak azt jelenti, hogy működik. De nem. Ez azt jelentette, hogy túl magas a pulzusom, 152-vel tettem meg az utolsó lépést. Hát jelentem, ma semmi villogás nem volt! 145 bpm volt a maximumom. Szerintetek mik a terhelési pulzushatárok így 45 éves korban?

Miközben zötyögtem utamon azon elmélkedtem, hogy mi is az én célom, hová is akarok eljutni a futással. Most úgy vélem, maraton kizárva. De annak örülnék, ha heti 4-szer 10-20 km-ek gond nélkül mennének. Jó lenne, valami macskás rugalmasság, laza izmosság. Szóval egy általános atletikus jó erőnlét és külső, ami többféle edzésből jön össze. Már meg is találtam a példaképemet mindehhez, lelkesítő célból meg is osztom veletek. Íme:

Napropó! Szeretnék még kérdezni tőletek: A naplóban szerepelnek ilyen rejtélyes fogalmak, hogy átlagpulzus meg regenerálódási pulzus. Ezek hogyan számolódnak? El tudnátok nekem magyarázni?

Üdv mindenkinek: Á.

Sziasztok! A mai napi kocogást Gene Kelly örök slágerének aktualizált átiratával ünnepeltem, emígyen:

I'm singing in the RAIN SUNSHINE

Just singing in the RAIN SUNSHINE

What a glorious feel

Ye' I'm happy again... 

Végre egy nap, amikor NAPSÜTÉSBEN lehetett kocogni! És további jó hírekről is beszámolhatok: megtaláltam az ezeréves Geonaut órámhoz tartozó, mellkasra húzható pulzusmérőt. Úgyhogy már pulzust is tudok írni a naplómba (valamint előre látom, hogy mikor fogok infarktust kapni...). Sőt, az általatok ajánlott gmap-pedometert is kipróbáltam és megállapítottam, hogy céljaimnak tökéletesen megfelel. Így a távolságmérés probléma is megoldva. Úgyhogy bye-bye SUUNTO, majd egyszer lehet, hogy találkozunk.

Ma konzultáltam a rekreációs szakértőmmel, akit Lucának hívnak és aktuálisan a következő gyakorlatot mutatta be nekem:

Aki ezt felületes módon alvásnak vélné, azzal közlöm, hogy nagyot téved. Ez egy hátizmokat és hátsó combizmokat nyújtó speciális gyakorlat oldalfekvésben, művészi módon kivitelezve. A csukott szem a relaxációt, az elme felszabadítását és nirvánába törekvését szolgálja. Sajnos nekem még nem megy ilyen jól. 

Megnéztem a következő hét programját. Háát, exponenciális terhelés növekedés várható. Na kíváncsi leszek, hogy Ágika pillebodyja mit fog ehhez szólni. Majd beszámolok! Üdv. mindenkinek: Á.

Ma megint sikerült a reggeli kocogás. Egyelőre valahogy a reggeli időpont esik jobban. Annál is inkább, mivel Berti kutyámmal mindig sétálunk ilyenkor. No de félre a sok lényegtelen közléssel: Találjátok ki, miféle tűnékeny jelenséget láttam reggel 06:45 magasságában a kies Városligetben? Nem fogjátok kitalálni, én is alig hittem a szememnek. Íme:

Ő persze gyorsan átfutott a színen és eltűnt. Az én kocogásom is jól sikerült, a végén még ugrándozni is volt kedvem egy Lady Gaga nótára, ami a rádióból folyt a fülembe. Hangulatom (1-10 skálán): 8

Többetekkel beszéltem a táv-idő-pulzus stb. mérő kütyükről és egyre inkább ábrándozom egy futóóráról. Igen, jól látjátok, itt van a kacaj helye.  Tudom, és igaz is, de olyan klassz lenne. Okostelefonom nincs (őszintén szólva eddig nem is hiányzott), úgyhogy az erre szóló appek kiestek. Úgy szeretném feltölteni a napi adataimat valami dögös szoftverrel a pc-mre, ahol klasszul látom egy térképen a megtett út nyomvonalát, hosszát, szintkülönbséget, pulzusom alakulását és még ki tudja mit. Na majd meglátjuk. Üdvözlet mindannyiótoknak: Á.

Április 09-én elkezdtem. Persze csak kicsiben, mondhatni by babysteps. Hála ennek az oldalnak és szszonja  blogjának. Ezen a héten a program: 30 perc időtartamig 1 perc kocc 2 perc lazsálás, sétának álcázva. Az első alkalom megvolt problémamentesen, mely, tekintve over 40 életkoromat és 80 kg-os testsúlyomat, nem is rossz. Kicsit zsibonganak az izmaim, de ez még kellemes is. Hangulatom (1-10 skálán): 6

A legjobb az egészben, hogy van edzőpartnerem! Ő az, Bertinek hívják: 

A helyzet az, hogy több, mint 10 éve küzdök a klinikai depresszióval. Gyógyszerek, doki stb. A legrosszabb az egészben, hogy ez a betegség szobanövénnyé tesz: csak vegetálsz, mert minden energiádat felemészti a mindennapi munka, létfenntartás. És másra nem jut, mert elképesztően fáradtnak érzed magad.

De most mintha elindultam volna kifelé a gödörből. Tudom, hogy iszonyatos ellenállásba fogok ütközni saját személyem formájában, még az is lehet, hogy elbukom az egészet és feladom. Persze nem akarom ezt.

Annál is inkább szeretnék helytállni, mert 30 éves koromig aktívan és sokat sportoltam, remek kondiban voltam és ennek megfelelően a testsúlyom is normális, 60 kg volt. Még emlékszem rá, milyen jó érzés volt erősnek és rugalmasnak lenni. Aztán a kisportolt bodyra szépen felöltöttem 20 kilónyi hájruhámat, amely egyenletes elrendezésben tartózkodik rajtam most is. Mikor kiszámoltam a testzsírszázalékomat (43%) elég rosszul érintett. Főleg mert a táblázatban szerepelt egy olyan érték is, hogy leadható zsírmennyiség 24 kg. Tudom, hogy ezek nem egzakt értékek, de akkor is: Te jó ég! Remélem nem kapok szívinfarktust mire újból normál súlyú leszek!

A fokozatosságot követve valószínűleg nem. Úgyhogy a szszonja blogjában hivatkozott kezdő edzésterv szerint: Elkezdtem.

Üdv. mindenkinek: Ági