Április 09-én elkezdtem. Persze csak kicsiben, mondhatni by babysteps. Hála ennek az oldalnak és szszonja  blogjának. Ezen a héten a program: 30 perc időtartamig 1 perc kocc 2 perc lazsálás, sétának álcázva. Az első alkalom megvolt problémamentesen, mely, tekintve over 40 életkoromat és 80 kg-os testsúlyomat, nem is rossz. Kicsit zsibonganak az izmaim, de ez még kellemes is. Hangulatom (1-10 skálán): 6

A legjobb az egészben, hogy van edzőpartnerem! Ő az, Bertinek hívják: 

A helyzet az, hogy több, mint 10 éve küzdök a klinikai depresszióval. Gyógyszerek, doki stb. A legrosszabb az egészben, hogy ez a betegség szobanövénnyé tesz: csak vegetálsz, mert minden energiádat felemészti a mindennapi munka, létfenntartás. És másra nem jut, mert elképesztően fáradtnak érzed magad.

De most mintha elindultam volna kifelé a gödörből. Tudom, hogy iszonyatos ellenállásba fogok ütközni saját személyem formájában, még az is lehet, hogy elbukom az egészet és feladom. Persze nem akarom ezt.

Annál is inkább szeretnék helytállni, mert 30 éves koromig aktívan és sokat sportoltam, remek kondiban voltam és ennek megfelelően a testsúlyom is normális, 60 kg volt. Még emlékszem rá, milyen jó érzés volt erősnek és rugalmasnak lenni. Aztán a kisportolt bodyra szépen felöltöttem 20 kilónyi hájruhámat, amely egyenletes elrendezésben tartózkodik rajtam most is. Mikor kiszámoltam a testzsírszázalékomat (43%) elég rosszul érintett. Főleg mert a táblázatban szerepelt egy olyan érték is, hogy leadható zsírmennyiség 24 kg. Tudom, hogy ezek nem egzakt értékek, de akkor is: Te jó ég! Remélem nem kapok szívinfarktust mire újból normál súlyú leszek!

A fokozatosságot követve valószínűleg nem. Úgyhogy a szszonja blogjában hivatkozott kezdő edzésterv szerint: Elkezdtem.

Üdv. mindenkinek: Ági