Draku egy volt a hétből. Mert Hasi tavaly szeptemberben hetet kölykedzett. Persze, hogy a hét törpe neveit kapták: Szundi, Szende, Hapci...és így tovább. Akkor még ez volt a legtalálóbb. Olyan két hétig. Mert az egyik reggelre már csak hatan voltak. Pár nap múlva pedig már csak öten...Nehéz a félig nomád falusi házimacskák élete. Gyakori, hogy egy népes alomból egyetlen sem éri meg az első életévét. Fél év elteltével csak két koromfekete cica maradt. Ekkor új nevet kaptak, Drakulára és Makulára változtattuk őket - nem éreztük már találónak a mesefigurák kínálta neveket. Drakula mindenütt kormos volt, a másiknak a nyakán elöl világított egy makulányi fehér folt, ezért lett Makula. Makula még nem tanulhatta meg új nevét, amikor egyik reggel hiányzott a kajaosztásról…Másnap reggel is, azt követően is és azóta is...Drakula ezután egyedül birtokolta és birtokolja a portát és a közepében minket. Közben újra szeptember lett, Drakulából pedig Draku (mert így aranyosabb) - csillogó fekete fiú macsek, akinek már hormonjai diktálják az éjszakákat…

Hogy kerül ő az edzésnaplómba? Nem tart velem a határban, nem fonja lábaimat míg lépésekbe öltögetem a másodperceket, csak segít a készülődésben. A futócipőt mindig az udvaron húzom föl – veszem le. Mert hát sokszor sáros, mert hát a hát hálás érte :) Ugyanis egy betonkalappal fedett kútgyűrű tart nekem bakot, míg a fűzőkkel (amit mindig két csomóra kötök) viaskodom...Hosszú évekig így járta, amíg Draku ki nem figyelt...Kifigyelt, kombinált és döntött. Úgy döntött, hogy a zsinóros-cipőfűzős játékba ő is beszáll. Mostanság nincs nélküle ceremónia. Még föl sem rakom lábam a betonkalapra, ő már készenléti pózban várja cipőimet, fölajzottan, mintha vadgerlével randevúzna. Nem hiszitek el, milyen nehéz úgy cipőt fűzni, zsinórt kötni és oldani, hogy egy macska vezeti a kezeidet. Oda-odabök a fejével minduntalan, valóságos extázisban előzi meg ujjaid mozdulatát...
Többször megbántam már, hogy két csomóra kötöm a futócipőt: duplán nehéz mostanság az életem :)