Szervusztok! Örülök, hogy ismét látlak benneteket :)

Hűtlen vagyok mostanság...No nem a futáshoz, hanem a blogoláshoz (olvasást-írást egyaránt beleértve). Eleinte lökdöstek maguk előtt a gondolatok – meg sem várva, míg szépítgetem, formázgatom őket: nyomás a PC-hez és promt send.
Túláradó jókedvemre árnyékot vetettek az árnyéktalan, eszelős kánikulai napok is. Edzéseim áttevődtek a kora reggeli, egészen kora reggeli órákra. Ha pedig még a hajnali időszakban sem süllyedt a hőindex 20 C. fok alá, halogattam a dolgot…
Azért valamit mégiscsak köszönhetek a nyárnak, a szakadatlan hőségriadóknak – nem is keveset.
- Unokáztam. Három unokám van, közülük kettő már futóképes :) Nem is úszták meg szárazon. Készültünk, felkészültünk és lenyomtuk a Cooper-tesztet / külön-külön mindkettejükkel, és persze jókor reggel; hősiesen ugrottak ki az ágyból (?).
- Leraktam a hajszolós kütyüket, a nagy melegben minek? Így most a pulzusmérő, a footpod, a stopper a szekrényben alusszák nyári álmukat.
-Elhatároztam, hogy megörökítem videón is kedvenc futó-túrázó útvonalaimat. Vettem hát egy sportkamerát / amolyan sisakra, fejre, mell-hevederre rögzíthetőt…
Végre itt az ősz. Nem extravagáns. Nem tűzből és nem gránitból. Csak szép csönben, odabújósan...
Az év 111. edzésénél tartok – ebből hat „kamerás”, közülük három a' asszonnyal közös...Gyakran járjuk együtt a környéket :)
Ha pedig egyedül húzok futócipőt, akkor is korlátok, kötelezettségek, kényszerek nélkül...ahogy valóban ÉN szeretném...én és az én életkorom :)

Szervusztok!