Most, hogy az éveim jó ideje már karon fogták a gravitációt (65+90 kg :)) - mind gyakrabban hígítom a futólépteket edzéseim alkalmával. Olykor ugyan elkap a spleen a régen volt idők után, és nyomok egy-egy hosszabb, keményebb spurit emlékeim frissítésére / de a rákövetkező napokban visszakapcsolok...
Ha nincs különösebb célom és csak a szokásos edzésre indulok, akkor a leginkább tipikus a cirka ötszáz méterenkénti tempóváltás 8000 méteren. Intenzív gyaloglás keverése kocogással, futással. Afféle mezei rakott...ha a szemem is hozzáadom, akkor leporelló lépésekből.
Indulok! Az oda út
0-500: Kiskapu bezár - RS 400 indít - Országút padkája, szemben a forgalommal - Nagy a forgalom. Mindig nagy...- Letérek az útról: sorompó nélküli vasúti átjáró...
500-1000: Dűlőn vagyok :)) - Itt már futok, rúgom a port - Balra kukorica, jobbra napraforgó - Augusztus vége - A kukorica még zöld, a napraforgó már nem kutatja reggelenként a fölkelő napot...
1000-1500: Kiáltások völgye (Valamikor én neveztem el így. Okom volt rá...) - Kitérő. Itt majdnem mindig sár van / még szárazságban is. Balra vagy jobbra el...ha nem akarsz beleragadni...
1500-2000: Forduló az ágyások felé, bal-forduló és egyben mérőpont - Halk csippanással nyugtáz a stopper - Tarló balra és jobbra. Néhol már betárcsázva - Elértem az üzemi hőfokot, tizenperce haladok...
2000-2500: Magas feszültségű vezetékek. Alattuk mindig futok. Szabály. Egy a sok közül -
Egerésző ölyv ül a sodrott huzalon - Régen a kazlakon is. Amikor még voltak...
2500-3000: Kallantyús kút romjai a mezsgyében. Csipkebokor öleli - Már csak a beton talapzat és az abból égre mutató vaspálca árulkodik arról, hogy itt valaha szomját olthatta a szomjazó - Izzadok...
3000-3500: Balról kerítés - Drótháló őrzi az óriás dióültetvényt - Jobbra takarmánytökök sárgállanak - Kiskutya friss teteme az út közepén (!) Még rajta van a póráz és a vezetőszár (!)
3500-4000: A kerítéstől lefelé 200 méter: az albatrosz bal szárnya - Aztán áteresz betonból: az albatrosz háta - Innen fölfelé 200 méter: az albatrosz jobb szárnya - Amikor olvad a hó, az albatrosz mindig vízre száll...
A vissza út
4000-3500: Mérőpont, stopper, forduló - A gyümölcsöst védő kerítésen tábla figyelmeztet: permetezve ekkor és ekkor... - Botor bodor felhők. Nem hiszem el, hogy haragossá válhatnak, annyira szépek...
3500-3000: Az albatrosz hátán - Eszembe jut Charles Baudelaire: Az albatrosz című verse - A kerítés végétől már tágasabb a panoráma...
3000-2500: Belehúzok - Nemsokára lassítok, mert szemből autó, utánfutóval: a közeli barackosból - Nyesedékeket, száraz gallyakat, elhalt faágakat szállít - Porfelhő - Nincs menekvés: a szélcsend sokáig dédelgeti a szürke gomolyt - Pólómon keresztül veszek pár korty levegőt...
2500-2000: Ismét a kút és a csipkebokor - Vajon ez a kút kerekes volt vagy karos? - Meg fogom kérdezni...Ha lesz még kitől...- Dűlőutak kereszteződése - Nyomás, mert beúszik fölém lassan a villanyvezeték...
2000-1500: Jobb-forduló és egyben mérőpont - Negyvenkét perc körül - Hátra van még egy fertály óra - Bogarak a levegőben. Nagyon aprók. Csak szemüvegben látom őket. Hányat fogok letüdőzni hazáig..?
1500-1000: A kitérőtől a kiáltások völgyéig - Régen, amikor még nem futottam, a napi hajtás után gyakran becsuktam a kiskaput magam mögött, és kigyalogoltam egy jó darabot. Akkorát, hogy hallótávolságon kívül legyek a faluszéli házaktól. Na ott aztán adtam neki...A panyókás sakálokat meghazudtoló módon énekeltem, ordítoztam, ahogy a csövön kifért... Ezt a helyet azóta kiáltások völgyének hívom...Aztán ezek a "kigyaloglások" egyre hosszabbak lettek, én pedig egyre csöndesebb; így kaptam rá a futásra :))
1000-500: Innentől a sínig lejt az út - Vigyázni kell, mert az esővíz horhosait elrejti a zöld. Ha rosszul lépsz, a bokád bánhatja! Itt-ott feltöltötte valaki sittel, fűrészporral - mezőre nem illő dolgokkal...
500-0: Át a sínen, rá a közút "mezsgyéjére", az útpadkára - Az első portát haragos németjuhász őrzi. Gumicsirkével a szájában ugat rám...Sipító felharmónikus keveredik a mélyről jövő hörgések közé :)) Képtelenség komolyan venni - Kiskapu - 60 percen belül (és hatvanon túl) vagyok...
Azon gondolkodtam, hogyan alakult át a kiáltás – ott a völgyben – csönddé benned?
Aztán a leporellót kihajtogatva a tempóváltás képeiből azt hiszem rájöttem!
Köszönöm!