Nézzük csak, miféle szárnyasokkal szoktam (szoktam volt) találkozni, miközben lábaimmal mérem a határt, időnként erdőt és dombokat!

Januárban leginkább a hidegtől gömb formába zárkózó verebek és olykor-olykor egy-egy magányos holló föntről darabokban hulló korrogása kísérik edzéseimet. A verebek orgonasövényeken, szántásokat szegélyező akácosok ágain bandáznak, szélirányba fordítva hidegtűrőbb felüket. A hollók magányosan vagy párjukkal lobbannak feketén a szürke égbe, időnként hátukra fordulva úsznak néhány métert, fitogtatva aerodinamikai tudományukat. A február a mezei pacsirták színrelépésének hónapja. Húzhatja nekem a tökcinege, hogy „nyitnikék, nyitnikék” – az én fülem a Zsuzsanna-nap táján meg-megszólaló és február végére teljes skálán éneklő pacsirtákra figyel. Tavasszal, ha nagy ritkán letérek a mezei utakról, időnként harkályok kopogtatását, szajkók rikoltozását is meg-meghallom, de ez inkább szabályt erősítő kivétel. A pacsirták éneke egészen június végéig uralja a tájat. Ekkor megérkeznek a gyurgyalagok seregestől és egészen nyár végéig betölti énekük a homokbányák, löszös partok környékét. Néha, amikor a töltésen futok, számolhatom, hányat szól a kakukk. Fecskékből, a nyár egyik legkedvesebb madarából sajnos már nagyon keveset látok. A hangjukat szinte soha nem hallom. Van húsz éve is talán annak, amikor a nyár végén utoljára végigülték az udvarunkon és a házunk előtt húzódó vezetékeket, a háztető gerincét, erőt gyűjtve a téli időjárás előtti hosszú úthoz. Gólyából egy-kettőt még látok, amint a szántásokon „mezgerelnek” az eke által kifordított lárvák és bogarak után kutatva, de nincs olyan szerencsém, hogy a fészkére megérkező gólyának vagy az őt üdvözlő párjának kelepelését is hallhatnám.
Egyszer volt, hol nem volt, volt pár év, amikor nyaranta, az akácos végi fordulónál, rendre ugyanott (az út közepén) búbos bankákat láttam…mintha mese íródott volna, alig akartam hinni a szememnek…

Nem ennyire meseszerű a fácánok, foglyok kakatoló recsegése, amitől kis híján a szíved ugrik ki – ha közvetlen közeledből, szinte a lábad alól veszik a repülőrajtot.

Hát ennyi….Erre, mifelénk; ott, ahol én járok, döcögök, kocogok…