Na ezt is megértem, közel az év felező napjaihoz lefutottam a 100-adikat
Futásról beszélek, bár a gyalogkakukkot még nem érném utól, legfönnebb 50 méteren/ám ebben sem vagyok biztos...Azért én mégis ünnepelek. Szerény, de testhezálló eredményeket – amiket én szabtam ki magamnak 2013-ra. (Szerettem volna ölesebb léptekkel és léptékkel haladni, de saját bőrömön érzem: az egyszer megszerzett formát könnyebb elveszíteni, mint visszanyerni / pláne veterán korban...)
Célkitűzéseim voltak:
-
6000 m. 45 min. alatt
-
8000 m. 60 min alatt
-
15 perc folymatos futás
-
legalább 1000 km leküzdése az év folyamán
-
90 kg alatti testtömeggel üzemelni...
Jelentem, hogy az 1-2. pontnál leírtakat már több ízben abszolváltam, a 15 perces loholáshoz pedig immár csak egy kis hátszél kell (enyhén lejtős útvonallal). A méterekkel nem lesz gond, a jófele már megvan - most, a 100. edzés végén 718 km-t mutat a naplóm.
-
Na és, mit mutat a mérleg nyelve?
-
Az semmit.
-
Mi az, hogy semmit? Ne sumákolj!
-
Nem sumákolok, digitális mérlegem van :-)
-
És azon mit olvasol reggelente?
-
< 90
-
Csodás....csak így tovább!
Szóval örülök! Megtanultam megbecsülni a kicsi eredményeket.
Harmadik éve, hogy újrakezdtem. Fejlődésem folyamatos, ám magán viseli a relativitás összes jegyét: kvantumokban mérhetően lassú...
De kit érdekel ez, amíg futócipőt húzhatok...és apró örömöket gyűjthetek
grat a 100-hoz és a többi kitűzött és elért célhoz is!...nem a célok nagysága fontos, hanem a létezésük, hogy legyen miért felkelni reggelente, no meg legyen miért futócipőt húzni....kívánom, hogy jövőre már ne újrakezdő legyél! :)