A Vackor egy vadkörtefa. Futásaim titkainak hű őrizője, 1985. óta. Akkor találkoztunk először.
Ő kölyökkorban volt, én pedig túl a csodák korán, a 30-as éveim második felében. Akkor majdcsak egyforma magasak voltunk, ma egy féltucat vándor is elférne lombkoronája alatt.

Zarándokhely a vadaknak is. Amikor már csak méterekre vagyok tőle, a közeléből gyakran riad föl fácán, fogoly, Őzek, nyulak is látogatják, de találkoztam itt már borzzal is / borz-asztóan megijedtem

Kiváló tájékozódási pont és mérőpont is egyben. Posztjáról, valamennyi égtáj felé messzire ellátni. Ha órával, pulzusmérővel futok, itt „kötelező” részeredményt kérni...Azt az útvonalat, amelyen legtöbbször találkoztunk „Klasszikus távnak” neveztem el. Azért ragasztottam rá a „klasszikus” jelzőt, mert legtöbbször itt futottam. Ez egy szűk 10 km-es, emelkedőkkel tarkított, nagyjából Y alakú útvonal; az Y három ágának origójában a Vackorral. Ma már csak kora tavasszal és a téli hónapokban, a vegetáció indulása előtt vagy a betakarítás után futhatok erre. (A szántóföldek szövetkezeti tulajdonlásának megszűnésével másképpen szántanak az ekék, kevesebb az év minden szakában szabadon járható mezsgye, és több az elkerített földterület.)

Tegnap, a déli órákban azonban fölkerestem a Vackort, régi barátomat. (Most még csak bokáig ér a búza - a táblák szélein lehet surranópályákat találni.) Tavaly decemberben találkoztunk utoljára, így hát örömteljes volt a viszontlátás...Igaz, kicsit szenvedtem, mert az edzést 3-4 óra lótifuti előzte meg: TÜZÉP-ekre rohangálás, építőanyagok pakolása stb...ja és meleg is volt, fűtött a nap rendesen. Íme pár fotó:

A Vackor                                                                                A Vackoról északra

A Vackortól délre                                                                  A Vackortól nyugatra

A Vackortól keletre                                                                 Dombok