Január...hideg, szél, hó, sötét...Az ember, ha hazaér a munkából, legszívesebben csak begubózna és maximum az ablakból nézné a havas tájat, a szélfútta fákat...De ott az az elhatározás, ami azt súgja: Indulás! Veszem hát a cipőt, sálat, sapkát, kesztyűt...indítom a Sports Tracker alkalmazást a telefonon, a zenét és indulok én is.
Az edzésterv első négy hete (http://www.natursziget.com/eletmod/20100320-8-hetes-edzesterv-kezdo-kocogoknak1) nem nehéz! Sőt...nem veszi el a kedvem sem az izomláz, sem a kifáradás...csak rovom nap mint nap a kiírt 30 perces programot.
Ahogy az edzéstervből látható hetente egy nap kivételével minden napra ír programot és én betartom:) Nem tarthat vissza sem hó, sem szél, sem eső, sem hideg:) Ha valamilyen program vagy céges út miatt kimarad egy nap, pótolom...(pl szombaton délelőtt és délután is edzek vagy egy kicsit átszervezem a tervet úgy, hogy a pihenőnapom pont akkorra essen).
Persze mikor este fél 8-kor hazaérek és kint havaseső esik és fúj a szél, nagyon össze kell szednem magam, hogy elinduljak...de megyek:) Ez tőlem nagy dolog, régebben mindig megvolt a kifogás, hogy miért ne induljak el, de most ez nincsen...
Hétközben a sötét miatt sajnos csak az utcákon tudok futni a lámpafényben, de hétvégén megnyílik előttem a természet, irány az erdő, a szántóföldek...Ez nagyon magával tud ragadni...Hóban futni, vagy a szikrázó napsütésben...és csak nézni a végeláthatatlan területeket:) Ilyenkor ébred rá az ember, hogy megéri:)
És persze akkor, mikor az első izmokat felfedezi a vádliján, a combján...amikor észreveszi, hogy alakul át a karja...Ezek már annak a jelei, hogy sportolok:) Ilyen nálam még nem volt:) Te jó ég, izmos lesz a lábam?!? (egy nőnek ez sem elhanyagolandó)
Egyre nagyobb kedvvel veszem fel a "nyúlcipőt"