Szörnyű volt ez a két nap, gyomromnak és lelkecsckémnek is, remélem, csak azért, mert reggel 5-kor kellett kelnem. Ilyenkor persze az elalvás is nehezebben megy, így mindkétszer uszkve 3-4 órás alvással indítottam, majd a szokásos barack-banán-szilva reggelire, tízóraira. Rövid munka, utána alvással próbáltam kitölteni az ebédig fennmaradó időt.

Ebéd:

Tegnap: zöldséges rizs, a gyári zacskós felturbózva gyári konzerves kukoricával, háát, mit mondjak...  nem telt meg a gyomrom. Vacsora előtt 1 répa, az sem volt finom, de legalább már ettem valamit (megint).

Ma: sajtos tészta. Hoppá. Egy kis porszem került a gépezetbe, de vendégségben ennyi talán belefér. Láttam Jacket, aki nem Bauer, viszont 4 hónapos, édesanyja sokáig lakó- és osztálytársam volt, és ide még úgy is kapcsolódik, hogy hozott nekem jóó nagy tábla csokit. Szervezni sem lehetett volna jobban, hogy pont szénhidrátnapon történjék ilyesmi. 

Az edzésterv szerint ma futottam is, szerintem nem. Akartam, akartam, de hazaérve megint úgy bealudtam, hogy már csak az esti mákosguba-túrára jutott idő. És még csak nem is volt igazán jó.

Holnap gyümölcsnap, mind közül a legnagyobb kihívással bíró. Azt tervezem, hogy átalszom a nagy részét. 

Szóval innen indulunk.

Hogy megkíméljem magam a hosszas éhezéstől, kiterveltem, hogy csak dél körül ébredek fel. Nem tudom, erre gondolt-e Hauanita sporttársnő, amikor azt írta a reggeli futásra, hogy haha. Mindenesetre így történt.

Reggeli: 2 barack
Tízórai: 1 banán
Utótízórai: 1 banán

Délután a teszkóban lettem éhes. Akkor már majdnem 5 órája ébren voltam. Amint kifizettem az éktelen mennyiségű ún. egészséges élelmiszert, remegő kézzel bontottam ki a háromszögsajtot. Felfaltam.

Előebéd: 2 háromszögsajt
Ebéd: fél fél grillcsirke, jól el volt sózva, 1 paradicsom, 1 paprika
Futás előtti nasi: 1 paprika, 1 háromszögsajt

Futás: Az edzéstervben 8 km van írva, ezt 2 db "még a lakóparkon is túl" körrel szándékoztam abszolválni. A kettő közötti frissítéshez megtöltöttem egy aljnövényzetbe rejtendő fél literes palackot vízzel. Most iszom, mert ugyanezzel a lendülettel itthon is hagytam.
Előre tervezetten a 10 perc futás 1 perc gyaloglás módszerrel haladtam, tekintettel zsenge edzettségemre. A 3. 10 percben kezdődött egy holtpont, de nem sokkal később megszólalt egy számomra igen kedves nóta a rádióban, amit végigénekeltem, azt' közben a holtpont huss, eltűnt. Az 5. 10 percben meg a villámokat figyeltem, és már igazán szerettem volna elázni. No, talán majd legközelebb.

Mára még hátra van: fél liter tej, fél fél grillcsirke (pedig még mindig tele vagyok az ebéddel), Jack Bauer (már ha a légköri viszonyok engedik), ébresztőóra beállítása 5 órára, A.M., igen, munkaügyben.

Hát így.

Az üdülési csekkem egy részét nevezésre használtam fel, a Nike és az októberi 30 km a cél. (Itt zárójelben jegyzem meg, ugye ez látszik is a mondat elején, meg majd a végén is, hogy a Nike már olyan k. drága lett, hogy annyit pénzből már biztos nem adnék ki rá, pedig egészen remek kis verseny az különben, futópályafutásom kezdeti időszakára emlékeztet.)

Szóval az a helyzet állt elő, hogy el kéne kezdenem a felkészülést a felesre. Igazából el is kezdtem már, kinyomtattam egy edzéstervet. 5 hetes, tehát holnaptól kezdődne. Aztán itt meg is akadtam. Napközben létezni alig bííírok ebben a melegben, este viszont az utóbbi incidens után már nem szívesen megyek ki. És akkor ezt most így hogy? - merülhet fel a klasszikus kérdés. És fel is merült. Nem tudom, mi a válasz.

A másik projekt meg az lenne, hogy megszabaduljak pár kilótól. Ezt is jövő héten tervezem kezdeni, konkrétan kedden, mert hétfőn olyan snassz dolog bármit is elkezdeni :) . A hűtő már tele gyümölccsel, viszont csoki már nincs, mert kiettem, valahogy mindig ez van. Sajnos itt is lesznek motivációs gondok, azt hiszem.

És a rendrakásról még nem is beszéltem.

Hmm.