Az elején titokban találtam egy nyulat magamnak, hogy könnyebb legyen a sötétben futás. Jól is jött, amikor egy bokáig érő vérkutya támadni kezdett, hát nyilván őt, mert ő ment elöl. De nem lett baja senkinek, nyugi.
A fordítóm neki nem volt fordító, ő ment tovább egyenesen, azt' onnan már nem volt kit követnem.
Egy idő után elkezdtem rossz dolgokra gondolni, amitől összeszorult a gyomrom. Úgy is maradt végig, mert a gondolatokat sem tudtam elűzni. Majdnem le is álltam idő előtt, dehát végülis az életben sem lehet leállni idő előtt egy kis 'gyomorösszeszorulástól', vagy legalábbis úgysem érdekel senkit annyira, szóval ennyi erővel akár végig is futottam. Most pedig százszor leírom a füzetembe: este 8 után nem hallgatok Sláger Rádiót.