Tervezgettem én ezt a futást egész nap, de bárhogy vártam, nem jött a kedv hozzá. Így este feljogosítva éreztem magam arra, hogy - ha már nem futok, ugye - megegyek 2 "Riki" márkájú rizses csokit (a.k.a. Mliječna čokolada s rižom, egyébként igen jó darab, bárki meghívhat rá) és 2 szelet sajtot.

Csakhogy: a jövőbeli időjárás- és egyéb viszonyokat átgondolva nem sokkal később rájöttem, hogy ma _kell_ futnom. Szóval mentem.

A pályán nagy tömeg volt, mindenféléből: görkorcsolyásból, kutyásból, futócipősből. Azért elfértem, nem volt hát akadálya semminek. 
Rövid bemelegítő szakasz után el is kezdtem a gyorsítást. Hamar rájöttem, hogy nem bírom még ezt tüdővel és combbal sem. Meg még a gyomrom is tele volt, ez sem segített túlzottan. Csak az vigasztalt, hogy amúgy sem terveztem túl sokat a száguldásból. (Itt kell megjegyeznem, hogy az új, OFFprojectben viszont újabb sikereket könyvelhettem el, szóval nincs gond.)

Most meg beírom ide az adatokat, azt' elcsodálkozom: fénykoromban félmaratont is bírtam olyan tempóban, amitől most másfél kili után kidőltem. Hogy lehet(ett) ez, disz iz dö kvescsön.