Hol itt a probléma? Ez már biztos, a másik talán, esetleg, majd meglátjuk...

Nagymamám annak idején mindig azt mondta, hogy :" A majdra, a hozomra, a talánra a zsidó sem ad semmit sem a boltban"

Ha az elmúlt évek legnagyobb vágya, hogy először New Yorkban fuss ilyen távot, akkor ne nevezz másikra. Ha most nem jutsz be, várd meg a következőt. Kár lenne a többéves álomért.

Drágák vagytok... Eddig 1-1... :)) :))

Azt, ami biztos ne áldozd fel a bizonytalanért...nincsenek véletlenek.

menj mindkettőre:)

Király vagy! :) ... a földön nincs annyi pénz... amennyibe két főnek a két verseny kerül... :))

Kívánom, hogy nagyobb gondod sose legyen :-)    

(én a biztosat választanám)

iszonyat drága egy álom...nyilván felemelő ott futni, reálisan nézve simán lemondanám, ésaz elsőt igenis futsd le Magyarországon, legyen mondjuk a Spar, az arról forgatott rövid film alá is beszúrhatnak ilyen felemelő zenét :-))

tehát nálam egy nagy NEM!!!

a másik, előbb tán edzened kéne rá, nem is vagy közel a maratonhoz...jobb az október, Budapest!!!

Szonja valami hasonló jutott nekem is eszembe...hiába a szép díszlet, ha nem vagy még elég felkészült, akkor kínlódás-meghalás lesz a maraton, mindegy melyik városban...persze meghalni és feltámadni ez is lehet a katarzis egyik formája :)...gyógyuljon meg teljesen a lábad és fuss sokat, akkor élmény lesz, bárhol is teljesíted...

Először nézd meg ezt a filmet (ha még nem láttad) a Chicago maratonról (is) szól: http://www.youtube.com/watch?v=qQDwBVufF5Y 

A New York és Chicago maraton rangsorolva, akkor Chicagot előbbre tenném, viszonylag lapos, gyors pálya.

Az kétségtelen tény, hogy nem olcsó egy ilyen verseny, én Boston jártam meg a párommal, és ebből a nevezési díj a legkevésbe megterhető. De kis odafigyeléssel, és internet segítségével nagyon sokat lehet spórolni. A teljes út árát kb. egy év alatt csepegtetve (jó nagy cseppekben :) ) fizettem ki, mikor elutaztunk, akkor már szinte csak a költőpénz kellett.

Bozóttal értek egyet. Úgy adod elő, mintha akkora borzalmas dolog lenne, hogy nem a világ egyik legnagyobb maratoniján futod életed elsőjét, hanem a másikon. Vannak az életben az embereknek komolyabb problémáik is.
A helyedben örülnék, hogy futhatok, és utalnám az összeget.

véleményem:

hát, az a kérdés, miért jelentkeztél egyáltalán eredetileg a chicagói lottóra is. tényleg, miért?

de amúgy ennyi pénzt inkább az álmodra költs, nem?

ha nem jutsz be a NY maratonra idén, akkor jövőre felkészültebben futhatsz rajta.

ok, és egy másik opció, amivel még elégedett lehetnék a te helyedben:

most októberben a chicagói, aztán majd egyszer a másik is, csak nem legelső maratonként, hanem mondjuk vmi szép PB döntéshez :)

"jövőre felkészültebben futhatsz rajta" --> ebben annyi sántíthat, h "jövőre". nem tudom mennyi az esély a lottón, gondolom 50%-nál bőven kevesebb.

Nagyon köszönöm a véleményeiteket... segített. Igaz, hogy más-más vélemények, de segített dönteni. Köszi!! :))

Huanita!

Igen... örülök, hogy futhatok. Nagy dolog ez a sérüléseim után.De a kérdés nem az volt, hogy fussak e. A kérdés az volt, hogy érjem be kisebbel, mint az álmom, vagy 19-re lapot húzzak.

József!

nagyon köszönöm. Biztos, hogy feledhetetlen és csodás volt a Boston is. :))

és mi lett a döntésed végül?

Moniqe!

A Sandy miatt 1000-2000 hely van szabad a 2013-asra. Az esély a nullához konvergál... :))

De igen... én is latolgattam, hogy idén ez, utána a másik. Csak tudod... kicsi az esélye, hogy kétszer is össze tudnék hozni ekkora összeget. Egyszerinek látom a végét. Kétszerinek nem... és másra jobban kellene. Ekkora vállalás elég egyszer egy életben... :))

(sajnos nem áll a párna alatt stócban:) De egyszerre megteremteném...

Szonja, én értettem, mire vonatkozott a kérdés.
Abban nem értünk egyt, hogy véleményem szerint a chicagoi maraton nem kevésbé izgalmas dolog lehet, mint a new yorki. 
Ha pedig belegondolok abba, miket olvatam már ilyen blogokon, hogy van, aki a munkáját veszíti el, más a szerettét vagy őt éri nagyon súlyos betegség, akkor valahogy ezt a kérdést, hogy most "hajlandó legyek-e megalázkodni" és egy "kisebb"(?) maratonin részt venni, mint Az Álom, hááát... kicsit olyan méltatlannak érzem.

De kívánom, hogy nevezz Chicagora, és éld át azt, hogy lehet ez is akkor buli, mint Az Álmod. Pláne, hogy ismerőssel, az edződdel utazhatsz. Egyszerűen nem lehet rossz, ezért nem értem a kétkedésed.

Szonja: már csak az a kérdésem maradt, h ha szabad kérdeznem, eredetileg miért neveztél be a chicagói lottóba? tényleg kíváncsi vagyok :)

a NY maraton nekem is álom amúgy, de nekem nem első maratonként szerepel álmomban:). és eléggé ráérek vele

Igen... Huanita én is értettem... :)

Persze... nem lenne rosz... csak épp az én álmom Ny volt...

De ezért már én sem tudom, hogy miért is neveztem a Chicagora?? Ja... dehogynem... bioztonsági tartaléknak, ha Ny nem sikerülne. Tudod... ott mindig január végén húznak. Már a  New Yorkit. Az idén eltolódott áprilisra a húzás, mert várták a tavalyiak jelzését, hogy mit akarnak. Ezért a Chicago megelőzte a Ny-t. 

Különben egy éve annyira fantazmagóriának tűnt, hogy én maratont futok, hogy akkor miért ne Ny-ban? Épp annyi az esélyem ott, m int egyáltalán megfutni. És ím... egyre közeledek felé... :))

Hát így...

ja, ok, így már értem miért érdekelt a chicagói lottó.

Én nem annyira drasztikusan értelmeztem, mint Anita :-) Egyszerűen, mindkettő szuper lehet, tökjó, hogy egyáltalán megadatik a lehetőség. Csapj le rá, ha megteheted.

Más: rendbejöttél valóban vagy csak a lelkesedés elfedi a problémát? Nem tudom, mennyire gyógyult meg a sérülésed, kiderült-e hogy a  cipő okozta, van-e új cipő/betét/ami kell hogy ne sérülj le újra, mennyit tudtál/tudsz edzeni, milyen max távnál tartasz most stb, de a szép álomból igen kijózanító valóságos pofon volna ha kiszorítod ezt a rengeteg pénzt, odautazol, aztán nem tudod lefutni....

Bozót... igen... rengeteg a ha... a talán... ebben a történetben.

Újra futok, bár közel sem annyit amennyit szeretnék, vagy kellene, hogy utólérjem magam a sok hét kihagyás után. A talpbajom még csak 80 %-os. Igen... az is vastagon benne van a pakliban, hogy kifizetem, - vagy épp a teljes költség felét - és a nyáron az egyik versenyen sérülök le. Mert akkor az összes addig befizetettet elveszítem, mert vissza nem térítenek. 

De szerintem pont ez a csodás benne. Ezért mondhatják el kevesen, hogy lefutottak egy tengerentúlit (pláne egy ny-it) mert ebben több a feszkó, a bizonytalan, a lutri, mint a biztonságos Spar Maratonon.

Kedves Szonja!

látom elvakultál teljesen, nincs egy ember akire hallgatsz aki visszaránt a valóság talajára...erről a gondolkodásról egy film jut hirtelen eszembe, nálam alapfilm, tegnap is láttam :-), A Szerv a címe, Seth Rogen a főszereplő...kell hozzá egy hangulat de hibátlan...a lényeg, a srác biztonsági őr, rendőr szeretne lenni, viszont esélye sincs erre...ő erről ugye nem vesz tudomást :-))

Nálad ugyan esély persze van rá hogy elmész és lefutod, de hidd el nagyon hangulatos tud lenni a Spar is, és egyáltalán nem rizikótlan azon sem résztvenni...bár kétség kívül a repülőút rizikója hiányzik belőle, ahol lezuhanhatsz... :-))

válts egy repülőjegyet Ny-be retúr, és olyan mintha onnan jönnél ha mindenáron 2 kézzel akarod szórni a lét :-))

ha akkora álmod hogy 100 emeletes toronyházak közt fuss fszom tudja hányszázezer emberrel nyilván fizess...

Hajrá!

Én életem első és idáig egyetlen maratoniját  Budapesten futottam... csodálatos élmény volt, nekem is vannak hasonló álmaim, de nem sürgetem őket! Ha a sors egyszer oda vezet! Bár kissé szűkszavú a blogom ahhoz a csodához képest, amit ott átéltem... Tudtam volna még mit írni, de nem akartam volna hosszú regénnyel lekötni az embereket.

Szlovákia volt az egyetlen határon túli hely, ahová életemben eljuttottam, szeretnék messzebb is menni, de ha soha nem jutok el, akkor sem fogok összeomlani... mert az életben sok csodás dolog van, csak gyakran egyszerűen nem vesszük észre őket. :)) Aki nagy dolgokról álmodik, az idővel nem fogja észrevenni a kisebb dolgokat, amik szintén csodásak az életben... Aztán hamar kiégés, üresség érzése!

Amúgy nem igazán tudtam a bejegyzést olvasva eldönteni, hogy tulajdonképp dicsekszel vagy panaszkodsz? Kívánom, hogy leld örömöd benne, akárhogyan is döntesz!

igen... rengeteg a ha... a talán... ebben a történetben.

Újra futok, bár közel sem annyit amennyit szeretnék, vagy kellene, hogy utólérjem magam a sok hét kihagyás után. A talpbajom még csak 80 %-os. Igen... az is vastagon benne van a pakliban, hogy kifizetem, - vagy épp a teljes költség felét - és a nyáron az egyik versenyen sérülök le. Mert akkor az összes addig befizetettet elveszítem, mert vissza nem térítenek. De szerintem pont ez a csodás benne. Ezért mondhatják el kevesen, hogy lefutottak egy tengerentúlit (pláne egy ny-it) mert ebben több a feszkó, a bizonytalan, a lutri, mint a biztonságos Spar Maratonon.

Hm. Érdekes a logikád. Nem vagy épp egy helyhezkötött, biztonsági játékos.

De azért ne hidd, hogy azért mondhatják el kevesen, hogy lefutottak egy "pláne nyugati" tengerentúli maratont, mert a többiek nem oly kalandvágyók, becsvágyók, vagy félnek a "feszkótól", és megelégednek a biztonságos Spar maratonnal...

Szerintem mindenkinek joga van a saját álmaihoz. Mindenkinek mások az álmai, de azt gondolom, hogy az álmaink ettől még egyenértékűek, és senkinek sincs joga leszólni a másik álmát azért, mert neki nem az az álma (hanem ő egyébként a világméretű éhezés problémájának megoldásáról álmodik, és feltehetően ezért serénykedik minden szabad percében).

Ha Szonja lemond a New York-i maratoni álmáról, attól még senkinek a betegsége, családi vagy pénzügyi tragédiája, halála nem oldódik meg.

Inkább bennem is az merült fel, hogy nagy bátorság ilyen hosszan tartó sérülés után rögtön maratonra gondolni. Fel tudsz rá készülni? Persze, vannak olyanok, akik felkészülés nélkül is meg tudják csinálni, de sztem nem ez az alapeset. És nem félsz, hogy újra lesérülsz?

Én ott nem értem a logikát, hogy ha a NY az álmod akkor miért jelentkeztél másra?  Ha tényleg azért, hátha NY nem sikerül, akkor talán nem is New Yorkra, csak a nagy tengerentúi versenyre vágysz, és ezt megadja Chicago vagy más is.

OK, hogy joga van az álmaihoz.... ám nagyon sok itt a kikötés:

~NY-ban futni

~az elsőt NY-ban futni

~az edzővel az elsőt NY-ban futni... sorsolás útján... sok véletlennek kell egybeesni, ha mindenhez ragaszkodunk, sosem fogunk tán maratont futni!

Én is ki szeretnék jutni a tengeren túlra egyszer valamikor, ha a Sors úgy hozza... Viszont szerettem volna maratont futni még 30 előtt... Elsőbálként egy nagyobb rendezvényen hangulatosan, nem vidéken - azon versenyek hangulata kisebb... Ha minen egyes kikötéshez ragaszkodunk, lehet hoppon maradunk, két szék közt a padlóra... Nem baj, ha valakinek vannak álmai, nagy álmok... Kell is, hogy legyenek! Álmok nélkül élni... ne már! Olykor engedni kell az elvárásokból.

Vagy akkor inkább sose fussunk maratonit, ha nem jön össze az összes feltétel??? Bár ha ennyire erős az álma, akkor lehet, le kellett vón fújni, és akkor a Sors megajda a NY-it... ha nem, akkor a Sors jelez, hogy néha engedni kell... hmm, nem könnyű!

Gabocz +1.

Bozótnak abban igaza van, h a lottós dolog még mindig nem teljesen logikus... Szonja, nézd meg két saját állításod egymással szemben: 1) "miért is neveztem a Chicagora?? Ja... dehogynem... bioztonsági tartaléknak, ha Ny nem sikerülne" 2) "én is latolgattam, hogy idén ez, utána a másik. Csak tudod... kicsi az esélye, hogy kétszer is össze tudnék hozni ekkora összeget"  --- ezekből az jön ki, hogy amikor a lottóra jelentkeztél, akkor teljesen oké volt neked az az ötlet, hogy Chicagóban és csak ott fusd le a maratont. esetleg időközben változott a véleményed a témáról, hogy mégis csak a NY lenne jó?

amúgy ezt a biztonságos/bizonytalan dolgot értelmezni sem bírtam :) nem úgy tekintek a spar maratonra, mint ami biztonságos vagy mi :D én azt szívesen futnám elsőnek, hangulatosnak érzem, hogy pont itt fussak elsőnek. NY maratonnal másmilyenek a terveim :)

Szvsz, mindig annak örüljünk, ami van. Ha most ez Chicago,akkor annak. Nem kell elméleteket, terveket felállítani, mert tényleg elvész az egész szépsége. A maratoni nem arról szól, hogy hol futom, hanem arról, hogy futom, de főleg arról, hogy SZÍVBŐL futom. És ehhez nem kell elutazni a világ másik végére, mert nem lényeges szempont. Kicsit olyan ez, mintha kergetnél valamit magadban, amire azt hiszed, hogy 12.000 km-rel odébb megleled. Az álmok nagyon jó dolgok, kellenek, de az álmom én magam vagyok. Ha úgy érzed menned kell, akkor menj és érezd jól magad, de ne kombináld túl, csak a most számít.

Még egy dolog. Nekem így ismeretlenül is egyik kedvencem Bozót. Na ő nem agyalja túl ezeket a dolgokat, fogja magát és,ahogy a lehetőségei adódnak úgy indul útjára. Valami ilyesmiről írtam az előbb.