7 hozzászólás…legalább is ez az indulatom lényege.
Már az, hogy a kényszerpihenőm idejére találjak valami olyan mozgást, amivel egyrészt szinten tartom az edzettségemet, másrészt a visszazabát is kordában tartom így, hogy megint jön a futásnélküliség depressziójából eredő kényszerzaba.
Nyilván, hogy először a spinning ami ötlött, mert a futkározás után a bringa ami még nagyon kedvenc. De mivel most nem tekerhetek 50-eseket a szabadban, evidens egy termes tekerenc. Ráadásul emlékszem, hogy régen szerettem is nagyon. Pontosabban mindig elhaláloztam az órák végére, annyira elfáradtam és megviselt, de mégis jóként van ott hátul az agyban a ficakban.
Szóval ma volt a napja, hogy bevállaltam egy órát. A vezető csaj segíteni akart és elmondta, ha nem bírom, nyugodtan üljek vissza, vagy egyszerűen vegyem nullára az ellenállást. Valahogy mindig tekerjem, csak akkor üresben. Ráhagytam.
Ráhagytam, mert tényleg rég voltam ilyen cangán, nem volt viszonyításom.
Pulzusmérő rajtam… mi bajom lehet?
Nagy szégyent úgysem vallok, hiszen itt ismerik már a visszatérőket, tehát pontosan tudják, hogy én új vagyok. És mint ilyen… éppen bele is férhet, hogy megállok, vagy leülök.
Ahany.
A 30. percnél – amikor még mindig azt vártam, hogy mikor is kezdődik el a keményebb szakasz – a többiek, a régebben járók már éppen hogy csak tekerték, a kargyakszikat már nem utánozták. Nekem még simán ment, pedig tényleg tök magasra tettem a tekercet, nagy fokozatra, hogy minél nehezebb legyen hajtani.
De nem… nem, az istenért sem fáradtam. Már szinte folyamat kiállva a nyeregből hajtottam, de még mindig fél fordulatomon sem voltam.
Igaz, hogy a fejemből patakokban folyt a lityó, de azt éreztem, hogy ez még mindig csak a bemelegítő rész.
Esküszöm, hogy nem vagyok nagyképű!
Így éreztem… amikor szólt a lány, hogy levezetés…
Mit?
Mit kell levezetni?
ÁÁÁhhhh…. KÉSZ!
Vége lett az órának.
Vége úgy, hogy a következőt is simán le tudtam volna tolni…
Sajnos nem lesz ez így jó. Elmentem ezerért egy átmozgató, zenés bringázásra egy szellőzetlen, kicsi terembe… L
Ez nem az én lovam…
Oké! De akkor mijacart csináljak????
Úszni azért nem szeretek, mert nehezen viselem az első merülés utáni stresszt. Konditeremhez edző kéne, hogy ne összevissza bénán erőlködjek.
Itthon, DVD-re tornázni az istenért sem állok neki.
Akkor????
Én most bicikliztem le -12 fokban, totál ködben, sötétben 28 km-et, tehát lehet hidegben is tekerni, csak megfelelően fel kell öltözni!
Én biztatlak a biciklizésekre, csak jól öltözzél fel!!! A futás mellé/helyett is kiváló!