nos...a sebesültek ezen a napon hazatávoztak. A többiek folytatták a versenyt egy igen kemény hegyi szakasszal. 2 durva és egy kevésbé durva várt rájuk a mai napon. A második hegy lábánál vártuk a fiúkat, itt adtunk fel nekik kulacsot...

Az első emberkék és a mezőny nagy része olyan sebességgel tekert föl (már ugye a második hegyen) mint én síkon. Hihetetlen tempó volt...Elszáguldoztak a kiscsirkék mi autóba vágtuk magunkat és utánuk, utolértük őket és a kocsiból üvöltözve bíztattuk őket felfelé....a lejtőn zúzás ezerrel, de hoppácska az egyik kanyarban ott ácsorog feltett kerékkel egy sárga-piros hakapecimaki....kerék autóból ki, brinyóba be, lökés, gurulj....kocsiba vissza autósorba visszaállni. Kb. 1km után ez meg mit ácsorog már megint az útszélén....most lezúzta magát, első kerék satu. Kocsiból első kerék ki, bringába be, ülj már fel ne tökölj....a kocsit figyeld és tekerj mögötte most stéherzünk...Az utolsó domb előtt kilométereket a kocsi mögött pörgette végig majd a bíztatás hatására a végén még egy sprintre is volt ereje...nagyon küzdött....megkapta a dicséretet:-))

Ebéd után vissza a szállásra és mi is bringára ültünk egy regeneráló tekerésre, mert azért ne gondoljátok azt, hogy kísérésbe nem lehet elfáradni....pedig nagyon is....

még mielőtt egyesek nagyokat gondolnának, nem, nem vettem részt ezen a GIRO-n:-) Mivel nem indulhatnak csajok...túl problémásak és"lassúak" voltak állítólag az előző években.

Ez 5 napos versenyt kell elképzelni, amit az amatőröknek rendeznek évről évre Friuli megyében Olaszországban. Hasonló felhajtással csak kicsiben, mint a Giro. Több csapat (98%-ban olasz) vett rajta részt, kb. 140 versenyzővel.

Szal, a kiscsirkék (csapattagok) már több mint egy hónapja erre a versenyre készültek együtt én meg velük együtt csak úgy....

Az első etap (Passons-Claut 102 km) síkról indult majd szép lassan, fokozatosan emelkedett a 10. kmtől. Én mint kísérő vettem részt a versenyen. Ezen a napon feladatom, hogy a célban lévő szállásunkat felderítsem átvegyem a szállás kulcsokat, legyen ebéd a célba érkező versenyzőknek és trapoljak ki a cél elé fotózni és üvölteni:-) Csodálatosan szép kis hegyi faluba érkezett a verseny, barátságos vidéki emberekkel karöltve, akik roppant módon segítő készek voltak. Elboronáltam mindent és elindultam a  falucska elé, hogy megnézzem a befutót...alig indultam el amikor már hallottam a dudálást, jöttek a motorosok. Elsőként egy triumvirátus érkezett hatalmas tempót diktálva....majd 2en, és a mezőny suhogott el mellettem óriási sebességgel....

45 km/h átlagot teljesítve 100 kmen folyamatos emelkedés mellett.....

Sajnos több csapattársam egy hatalmas bukásba keveredett bele 15 kmnél...(akárcsak a tour talán 3. napján)

Kár:

1 szalagszakadás, 1 kulcscsontörés, horzsolódások, sebek....

Anyagi kár: karbonvilla törött, fékváltókar, vázak reccsentek, bukó törött, ruha szakadt....etc.

Sajnos az első nap elég balszerencsésen kezdődött és a délutánt a kórházban töltöttem a sebesültekkel. A kórházi körülmények messzemenően magasabb mint nálunk viszont a gyorsaság semmivel sem jobb mint nálunk....lassúak mint a tetű....