A következő napokban (szerda-csütörtök-péntek) tökéletes kerékpáros idő fogadott max. 18°C-ra kuszott fel a hőmérséklet napközben.

Ezeken a napokon nem tekertünk többet mint 50-55km, ami nem tűnik soknak viszont a szintkülönbségek! Előre eldöntött útvonalak, jellemzően 2 csúcs meghódítása volt az edzés. Mindenki a saját tempójában tekert fel, majd fent visszafordultunk és az utolsó embert összeszedve vele együtt közösen ismét fel a csúcsra és csoportosan le. Sokat gyakoroltam kiállva tekerni, mert ez ugyi egyik gyengém, de most már szinte szeretem is felemelni hátsóm a nyeregből. IGaz egyik nap egy 5kmes csúcsra (300 m szintkülönbséggel) csak és kizárólag kiállva kellett felmennem....na ez nem annyira nem jött be....:-))

Szombat reggel hatalmas mezőnnyel reggel 8-kor elstartolt a  mezőny (cirka 3000-en). Az első 15 km szinte sík és lefelé a szerpentinen. Itt most nem féltem a mezőnnyel lefelé száguldani, ellentétben Tihannyal. Éreztem, hogy ezek az emberek "tudnak" bicajozni. Tihanyban inkább hátulmaradtam és a teljes biztonságot választottam. A lejtő után megkezdődött az első komolyabb emelkedő, és az erőviszonyok rögvest megmutatkoztak. A "dombocska" végén etető, rövid lejtő és irány fel a Giau-ra ismét. Most már sokkal jobban ment és tudtam mi vár rám. Többen igyekeztek kommunikálni és én illedelmesen válaszoltam/társalogtam. Az utolsó kilométereken már sok kerékpáros-fan letáborozott, mivel másnap itt haladt el a Giro is. Hasonló biztatást kaptunk mi is, mint a profik. Engem még meg is toltak hátulról szóval hatalmas motivációt adnak a pálya széléről biztatók (ld. többek között Tihanyban vérnyúl is!!!!!). A Giau tetején ismét etetés, szinte terülj terülj asztalkám volt. Gyorsan ittam egy izotóniást felvettem a dzsekimet és hussss ....le. Leérve ismét megkezdődött a kapaszokdás az utolsó hegyre, de szerencsére ez nem volt olyan veszedelmesen meredek, csak hosszú és igazából ezt már egy fokkal fáradtabban kellett megmászni. Befutó, tészta parti, sör, kávé....

Csak pozitív dolgokat tudok elmondani az olasz szervezésről. Végig teljes szélességében biztosított kiváló minőségű utak a teljes mezőnynek! Nem ám csak a hakapecimakiknak!!! Utána az apraja lesz....va. Chipes időmérés (ennek díja 3€) a nevezési díj 39€ amiért: kiváló minőségű lábmelegítőt, zoknit energia szeleteket, vmi nutellás nasit, 1 db belső gumit kaptunk a csomagunban. Az etetőkön két féle izotóniás ital vagy ásványvíz, narancs, banán, citrom, koksz, szendvicset lehetett fogyasztani. A végén citromos ital, sütike, tészta, szendvics, alma, sör, tej, kávé.

A Giroról legközelebb.....

Reggel korán ébredés (5-kor) molyolás, pakolás, bicajok felhelyezése a tetőcsomagtartóra. Indulás tovább +1 fő felvétele cangástul a kocsiba. Röpke 10 órás út után megérkeztünk szálláshelyünkre az itáliai Arabba nevű falucskába, ahol télen, síszezonban valószínűleg nagyobb a nyüzsgés, de most is akadtak szép számmal turisták. Akinek kedve volt az utazást követően elmehetett egy kicsit pörgetni, de én eléggé kimerültem a vezetéstől.

Következő nap reggelit követően két különálló csapatra oszlottuk. "droid-szekció" és regenerálódok. Droid-projekt mondhatnám végigment a szombati verseny útvonalán benne a Passo di Giau (2232m) heggyel. Kerékpáros pályafutásom legbrutálabb hegyével. Az erősebbek már az első 20 percben husssss el......és az első kisebb dombocskát is (Colle S. Lucia 1497m) egyedül másztam meg. majd egy rövid kb. 2km gurulást követően még nem tudtam mi vár rám. A hegy aljában (Passo di Giau) tábla, 29 tornanti (talán hajtűkanyarnak fordítanám) vezet fel a csúcsra....ó hát ez nekem nem jelenthet gondot gondoltam még akkor, de mikor már lassan egy órája tekertem felfelé és egyik kanyar mögött sem láttam a végét kezdtem aggódni vajon ennek vége lesz egyszer? Egy mentálisan kikészült sporttársam mellett is elhaladtam mikor a fenyőfák közül kibukanva megpillantottam a végét. 4.5 km!!!!!!!! Otthon 4.5km nem jelent gondot sem, síkon, sem pl. Dobogókőn, na de itt 4.5 km iszonyat hosszú!!!!!! és csak nem akarnak fogyni a km-ek:-) De összeszorított fogakkal csak tekertem. Ketten már nagyon vártak a csúcson és üvöltöztek az utolsó egyenesben. Hát a látvány ami fent fogadott azt hiszem leírhatatlan, minden szenvedést és kínt megért és bátran állíthatom máskor is gondolkodás nélkül feltekernénk! (ami szombaton a versenyen meg is történt....de ez majd a következő beszámolóm lesz...)

Egy rövid ideig most off leszek, ugyanis Olaszországba utazunk a klubbal edzőtáborozni. Így most alkalmunk lesz hegyeket mászni és gyakorolni a technikát! Jó versenyzést/edzést mindekinek! ja....és hátszelet

"bicajos karrierem" legszarabb versenyén sikerült résztvennem a hétvégén. Eddig nem sok jelentőséggel bírt nálam, hogy egy versenyen mentálisan is rendben és agyban is ott kell lenni.

70-80 kmen keresztül az iszonyat nagy szél úgy szét szedett, hogy időnként sírni tudtam volna annyira szenvedtem a pofaszélben. Hol egyedül tekerve, hol pedig elöl vezetve, mert kedves sógoraink simán elvárták, hogy te mint a gyengébbik nem képviselője állj előre és tartsd az orcád. A célba beérve elterültem, feküdtem és feküdtem...nem kívántam semmit/senkit...

Holnap a Mátrába tekerünk egy 3 napos "edzőtáborba" remélem nagyobb öröm lesz...