4 hozzászólásMint minden rendes „átlag” magyar állampolgár fél 5-kor ébredtem VASÁRNAP, mivel reggel 6-kor indulás volt Mödlingbe. Meeting point: Blaha square. Előzetes megbeszélés alapján 4-en mentünk volna egy autóval, csak egy kis malőr csúszott a szervezésbe. Nekem senki nem mondta, hogy a kerékpártartóimra szükség lenne J Így maradt az eredeti version 2 autó 2-2 ember, 2-2 kerékpár. Az „el”szervezés ellenére sikerült 6-kor elhagyni a fővárost és irány Hegyeshalom. Néhány csapattárs, edző még szombaton elutaztak és Mödlingben töltöttek egy napot és reggel intézték a csapat nevezését. Mi kb. 9 órakor érkeztünk meg, gyors átöltözés, szénhidrát raktár feltöltés, wc, chip/rajtszám felhelyezés. Sajnos a bemelegítésre nem sok idő jutott viszont. 10 óra előtt néhány perccel odagurultunk a rajthoz, ahol már nagyon sokan voltak. 10 óra RAJT!
Már a bemelegítésnél is szokatlan volt valami, és ahogy elindultunk is kicsit „kényelmetlenül” éreztem magam…mi nem stimmel…mi nem stimmel? Aztán az első kilométerek után rájöttem….tükörsima aszfalton suhan a keró és mennyivel jobb, mennyivel más, hogy nem kell kátyukat kerülgetni, nem zötyögök. Az útvonal végig rendőrök által volt biztosítva, az első 30 kmen teljes lezárás és nem türelmetlenkedő autósok néztek szembe, hanem a mezőnyt biztató/lelkesítő szurkolók. A sík terep után viszont elkezdődött a kapaszkodás fel az emelkedőn majd le, és fel és le…és fel és le…szép hosszú emelkedők voltak, amit mi már „hegynek” nevezzünk, de ők még korántsem. Sikerült egy 7 fős mezőnybe beállni és tartani velük a tempót. Sajnos egy hosszabb emelkedőn szétszakadtunk és ketten maradtunk egy osztrák pasival. Egymást váltogatva haladtunk lefelé, síkon majd ismét fel. Lent a síkon utolért minket egy kb. 15 fős mezőny nagy sebességgel felvettük velük a tempót de én kb. 7 kmen bírtam tartani a 40-43 km/h sebességet a pofaszélben. Egy rövid szakaszon egyedül „toltam” majd jött az utolsó húzós emelkedő. Mókuskerék és csak pörgetés fel. A dobtető után egy srác megelőzött és beállít vezetni ……CSAJOK én még ilyen formás hátsót és vádlit régen láttam!! Pedig a kerékpáros fiúk között akad néhány, de ez maga volt a tökéj. Istenem és ezt kellett néznem az utolsó kb. 20-25 kmen….J Olyan imponáló volt, hogy még a kilométerórámra sem mertem lenézni, meg elég rendesen nyomta a srác a tempót végig szembeszélben. Ilyen ember kellett volna nekem a startólJ Már ezért az élményért érdemes volt elmenni…
Sajnos a cél előtt néhány kilométerrel kiállít előlem, elköszönt, én megköszöntem neki vezetést, ugyanis rajtszám nélkül „nem hivatalos” versenyző volt.
A célban már nagyon vártak a hakapeszimakik, elmentünk levezetni. Átöltöztünk, kaptunk bolognai spagettit meg salátát. A nevezési csomagban PowerBar: fehérje szelet, energia szelet, gél, kulacs.
Kaja után irány ismét a határ, a főváros, ahol a szokásos dugó fogadott minket. Blahánál könnyes búcsú és mindenki hazafelé vette az irányt…
Én otthon alig bírtam a lépcsőn felmenni úgy fájtak a combjaim….hiába mindenkinek az fáj ami gyengeJ
úgy hogy nyúlcipőt húztam, pórázt fogtam és irány a viadukt. (kb. 2.5km) ezt a távot szépen lazán lefutottuk majd irány a Viadukt lépcsői. Kettesével fel, finoman le....kettesével fel....és le....8x. Roger baromira élvezte a fel-le futkosást én a hatodiktól már nem annyira, de gyilkoltam magam és tartottam magam az előzetesen kigondolt tervemhez. Bűvös számunk a 8. Mint régen Norbi kazettáin....márcsak 8.......7......6......