Az időjárás az előző napokhoz képest jól indult reggel. Sehol az orkán erejű szél, ideális hőmérséklet és süt a nap!

Irány Tatabánya-Turul parkoló. Viszonylag korán érkeztünk, így kényelmesen benevezhettünk, átöltözhettünk majd mindenki megkapta a taktikai tanácsokat és irány bemelegíteni. A nagy riválisok, esélyesek már ott voltak a parkolóban. Nem is számoltam a dobogóra kerüléssel hiszen a vér-profi hölgyek minden jelen voltak. De én azt az utasítást kaptam ne foglalkozzak ezzel csak pörgessek!

A lassú rajt után legurultunk az 1-es főútra az éles rajthoz. Sajnos nagy gyengém, hogy nyuszi vagyok és nem állok a rajtnál az első sorba, pedig ez külföldön is így működik lányokat simán előre engedik. Az esélyesek mind mind elöl...buummm...stopli be és irány a tarjáni szerpentin. Meg is indult a tömeg, de mivel végig ismerem az útvonalat tudtam, hogy egy körforgalom következik nem túl jó útminőséggel, majd egy rövid egyenes és egy baloskanyar. Én biztonsági játékos vagyok nincs kedvem bukáspkba keveredni:-) csak szépen a mezőny után nix ugri-bugri. A szerpentin közepéig sikerült tartani a tempót, de már az elején iszonyatos tempót diktáltak a fiúk képtelen voltam tartani. Kialakult egy 8 fős kiscsapat, akikkel tudtam haladni. Tarjánnál egy csapattársam leszakadt a mezőnyről így ő is csatlakozott hozzánk, ami nekem lelkileg erősítést adott nem "idegenekkel" tekerek. Tarján után Feketekőre fel, majd Gorba. Zúzás vissza Tarjánba-Szomor-Gyermely itt egy rövid frankó 10%os emelkedővel küzdöttek a fiúk és a 3as hajtóművemel simán felpörgettem:-) Szomoron egy balos és irány Bajna végig pofaszélben. Szegény társam végig vezetett, mert senki nem volt hajlandó a többiek közül vezetni.... - ezt nem véleményezem

Bajnáról tovább a hullámvasúton Péliföldszentkeresztig szélben és melegben. Na, itt kezdtem érezni, hogy már nem úgy forognak a lábaim mint a frissen...Bajótról vissza fel Bajnára át a hegyen Héregre és hátszélben vitorlázva immár leszakítva a potyázókat kettecskén Attilával Tarjánba. Tarjából pedig nyögvenyelősen Tatabánya, ahol tudtam egy 2 kmes hegyi befutó vár ránk...egy jobb kanyar és irány a Turul, a Cél. Olyan csigatempójú vánszorgást amit én ott műveltem....nem vagyok rá büszke... még ezzen is bőven van mit javítani...Célba érkezés, bringa eldob, lefekvés, rövid halál....

Majd jön az edző gratulál és tájékoztat, hogy még az is lehet, hogy dobogóra állok, mivel a nagy riválisok közül 1 az első emelkedő után félre állt, feladta. (nem úgy ment neki mint ahogy elképzelte) A másikat 98 kmnél állította meg az edzője, hogy nem kell felmennie a Turulhoz.

Tehát volt ebben az eredményben némi szerencse is, de egy verseny a célba érkezésig tart.