tegnap esemény volt és muszáj kifirkálnom magamból a jó magyar attitűdöt...A békási mekitől kitekertünk egy csapattárssal Tahitótfaluba, hogy megnézzem a vasárnapi időfutam helyszínét és időfutamozzunk egyet a pályán. Visszafelé menet Leányfalu előtt befogtunk egy seniort, aki felzárkozott hozzánk és jött velünk Szentendréig, itt megköszönte a vezetést és másfelé vette az irányt. Mi Pomáz felé kanyarodtunk és egy kisebb kereszteződésben két nagyon okos Suzukis még véletlenül sem adta meg az elsőbbséget, mert hát te csak egy kis senki bicajos vagy, aki mész az úton 5-tel....vagy nem....és ez utóbbi látszik beigazolódni. A társam (aki elől haladt) még le tudott fékezni én annyit érzékeltem, hogy szinte megállt előttem a bicaj, előtte keresztbe egy Suzuki balra kanyarodik....teendő: bicaj vagy flaszter? bicaj vagy flaszter - Houston?:-) Mivel zsír új a bicaja azt nem választhatom:-))) marad az út. Szerencsére puha hátsóval sikerült földet érni. A Suzuki vezetője és a többi autós is csak rám pillantot és mintha mi sem történt volna tovább hajtottak...
nálunk kurva sok minden nem úgy működik ahogy működnie kellene normális esetben...de ez számomra feletébb leverte a lécet...
Huhh, örülök, hogy nem történt komolyabb baj...
Ilyen esetekben én is mindig értetlenül állok (ülök, fekszem, ahogy sikerül a menekítő hadművelet), hogy ezt így hogy? Ennyire nem lehet látni egy outist? Vagy a veszélyeztetés ennyire vicces néhányaknak?... Hm.
Hátszelet!