Hát akkor gondolkodjunk el azon, hogy mi volt idén és mi lesz jövőre. Még ha nem is tulajdonítok túl nagy jelentőséget az újévnek, arra legalábbis alkalmas, hogy az ember közhellyel élve számvetést készítsen, és levonjon belőle naaagy következtetéseket.

Mint például, hogy túráztam, ez jó, de nem eleget, és ez nem jó. Az akadályozó tényező így év végére megszűnt, egészségügyileg is felépültem, van szabadidőm, és jó lenne, ha mindez így is maradna, vagy még inkább így lenne. Nem akarok már engedni ebből, senki miatt. A részemmé vált, és rengeteg tervem van a jövőre, csak rajtam áll, hogy megvalósulnak-e vagy sem!

Aztán lehetne megint járni Pilatesre és/vagy Callaneticsre, valamiképp a napjaim részévé kell tennem őket, mert mindig sokat köszönhettem ezeknek az edzéseknek. Év elejétől bejelentkezem Kristiina-hoz, vagy visszamegyek az Akácfa utcai Callanetics-terembe, még meggondolom, ez utóbbi közelebb van (és halálosabb).

És persze, ott A Kék...De nem fogok vele rohanni. Ha készen állok, tudni fogom, hogy itt az ideje kivenni a szabit :)

Így legyen. És mindehhez igazán nem is kell sok, csak én. Én pedig innentől már csak a saját utamat fogom járni, mert csak ez vezet a boldogsághoz.