Zilaci írta a minap, hogy szívből fut.

...

Én is.

Sajnos, nem éltem még túl a tavaszt. Sokszor elszomorodom. Így nem megy, nem futok.

Egyszer régen, hasonló helyzetben, akkor találtam a sziklamászásra. Edzettem télen-nyáron, műfalon és sziklán, jártam magas hegyen. Kikapcsolt, átmozgatott, megnyugtatott. Jó csapat alakult ki. Már nem csinálom rendszeresen, már nem szeretnék veszélyes, nehéz utat mászni, de egy kellemes, napsütötte, könnyű út beleférne. Lementem a falra és persze elvarázsolt újra.

Közeledik a Spartathlon. Nem lennék képes indulni, amíg nem találom meg magam. Eszembe jut sokszor, előttem pereg az útvonal. Talán, egy kis darab belőlem ott maradt. Talán...

Talán ez a vége, és másfelé indulok.