Belevágtam ma a tesztbe. SC reggel elfuvarozott Hűvösvölgybe - szinte még aludtam... Elindultunk - lábamon az új CIPŐ - és szerencsére ő sem akart nagyon rohanni. Az emelkedők nagy részét így sétáltuk. Fáltávig mentünk együtt, mert ő a 21-re jött, délután dolga volt. Egyre inkább látszott, hogy még nem vagyok jól, köhögtem, kicsit gyorsabb tempótól éreztem a tüdőm, szakadt rólam a víz. Kicsit gondolkoztam féltávnál, kiálljak-e, de több mindent feladtam a közelmúltban, a lábam most jól volt - közel három óra futás után - , így gondoltam, megyek tovább. Egyre lassabban haladtam, de összefutottam más futókkal időnként, aztán ettől könnyebben telt az idő. Perzse ettől volt az is, hogy elkavartunk és hozzátettünk két kilit a távhoz... a kb. 45 km-hez ma 6 óra 18 perc kellett. Hát igen... a tanulságok egyike, hogy félig betegen sem biztos, hogy jó (ennyit) futni, akkor sem, ha nincs lázunk. A másik, hogy jó volt a cipő, bár volt, amiben ne volt tökéletes. A harmadik, hogy a lábam alig fáradt el, a sérülés elmúlt. És azért mentem, hogy ezt megtudjam :).