... igazából, már vagy másfél hete vagyok újra itthon Kanadából, de nem jutottam íráshoz.

Utólag is sokat gondolkoztam a VB-n történt kiálláson, hogy szükségszerű volt-e. Legtovább a jobb combtövemnél éreztem egy helyen az izmot (vagy ez valami ízületi csatlakozás?), alvás közben is fájt, de mire hazaértem, elmúlt. Futni azonnal nem volt időm, mert egy lakást eladni, egyet meg megvenni próbálok, a régiben ment a takarítás ezerrel némi javítgatás után. Egyedül múlt csütörtökön futottam 6 km-t lassan, ekkor már nem éreztem sérülést. Nosza, beneveztem szombaton a Vértesi Barangolások ttúra 50 kilis távjára, mondván, ha nem megy, majd gyalogolok, mint a régi szép időkben. Egy óra telt el és a lábam bejelzett, másfél óra telt el és tudtam, hogy átnevezek 30-ra. A végén már séta/futás kombinációban nyomtam le a 33 kilis távot, amely amúgy annyira volt szintes, hogy végig tökéletesen futható lett volna. Elég is volt, sajnos, pedig gyönyörű volt az erdő és még mentem volna...

Hát igen... most lemondom a csákvári versenyt (egyik távon sem érdemes próbálkoznom) és előbb-utóbb majd még próbálkozom rövidebb túrákon. A célok is átalakulóban vannak, nem tudom, fel lehet-e nem betonon készülni betonon teljesítendő ultrákra... Én nem vagyok hajlandó úgy futni, hogy fájdalmaim vannak, márpedig az idén betonon futott versenyek (Kisbér, Kanada) során nagyon éreztem az ízületeimet, hetekig nem is jöttem rendbe.

Gondolkozom a triatlonon, mert az ízületkímélőbb a futásnál. Persze nem egyből, hanem kiterveltem, hogy közelebbről megismerkedem az úszással az őszön/télen. Közelebb költözöm ugyanis az uszodához, ahol kedvenc úszásedzőm tart órákat...