Tegnapi futásomkor merült fel bennem ez az ötlet, láttam meg az összefüggést.

Futottam a pályán reggel a már akkor tűző napon és meleg valamint párás volt a levegő. A több napi, mit napi, HETI esőzés után a melegben csak úgy gőzölgött a pálya. Ekkor tört rám a megvilágosodás. A trópusokon is ilyen , na jó, nagy vonalakban hasonló, klíma lehet. Ilyen érzés ott futni? Lihegve a páratartalomtól, bőrön csurgó izzadsággal, amit a menetszél sem párologtat el és nem hűt. Biztosan ilyen. Szóval, mintha a trópusokon edzenék. Már csak az esőerdő hiányzik. Meg az abban lakó állatok hangja.

Ebben a megvilágításban pedig tavaly a szahara juttott. A nagyon meleg és száraz nyári időjárás a sivatagot idézte. Csak úgy nyeltük a salakport egymás után futva a pályán és még a levegővétel is rosszul esett, égette a légcsövét az ember lányának a meleg levegő.

Úgyhogy ki sem  téve a lábam a városból egzotikus helyeken futhatok nyaranta. Hála az újfajta, változó klímánknak.

A téli futásokról nincs élményem, mert konditerembe jártam futni.