Avagy a sors általi megaláztatásom története
Szóval a címben elkezdett mondat ma a pályán hangzott el. De kezdem az elején megaláztatásom történetét. Elég fáradtan mentem ma ki a pályára, mert sokáig dolgoztam, 5 óra helyett negyed 7-re értem haza, plussz az éjszaka rosszul aludtam, plussz ilyen későn nem szoktam futni, mert délelőtt vgyok energikusabb. Szóval a futás kezdetén éreztem, hogy még magamhoz képest is lassú vagyok, szinte vonszolom magam. A pálya persze tele volt futókkal és a focisták és egyéb sportolók is edzést tartottak, valamint a pályá szélén is voltak jópáran. Szóval a 4. körben egy édesanya és olyan 4 - 5 éves forma kislánya mellett futottam el. Ők a pályán álltak. És akkor felhangzott a kérdés a kislány szájából: - "Anya! Miért fut olyan lassan a néni?" Anya - aki egyébként egy sportos, gazella alkatú nő - válasza: - "Óvatosan fut a néni, mert most kezdte az edzést és még nem melegedett be." HA -ha - ha. Óvatosan futok, ez jó! Ezt megjegyzem! Néhány lépést tettem meg, amikor elfutott mellettem a kislány, rám mosolygott a következő szavak kíséretében: - "Leelőztelek! Én gyorsabban futok, mint te!" Válaszom: - Ügyes vagy. Közben ezt gondoltam: 5 évesen és is gyorsabban futottam, mint most, kislány.
Szóval futottam tovább, míg egy ütemes, kopogó hangot nem hallottam jobb felől, a kispad irányából. Egy 8 éves forma kisfiú 2 fadarabbal ütötte a futólépésem ritmusát. Köszike kisfiam, most már a fél pálya ismeri a lépéshosszamat!!! Futok tovább az 5. körben, amikor is hirtelen egy 60 - 65 éves nagymama suhan el mellettem, rossz, 30 éves dorkóban. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!! Ezt nem bírom tovább!!!!! Még a mama is gyorsabb nálam.
A sors kegyetlenül megalázott a kevélységem büntetése képpen. Mert OK, hogy lassan futok, de miért kell ezt a sorsnak az orrom alá dörgölnie, kb 5 percen belül 3X?????? És hogy miért bűnhődöm? Mert minek osztja az észt az, akinek úgy is kevés van? HE? Az előző blogomban írtam, hogy nem kell a tempót figyelni, meg hogy mindenki úgy fusson, ahogy tud vagy jól esik neki. Erre tessék, azt figyelem hogy a mami is lehagy. Osztottam a kevés eszemből és most így jártam.
Ui: Köszönöm az édesanyának a toleranciát és diplomáciát, amellyel megmagyarázta kislányának a lassú futásom okát és nem azt mondta, hogy a kövér néni ennyit bír!
Rá se ránts a huhogókra:) Innen szép nyerni.
(Egy sorstárs)