A hét végén egy baráti társaságban hangozott el ez a kérdés. Az egyik ismerős anyatárs kérdezte meg, aki hasonló súlyproblémákkal küzködik, hasonló korban van mint és és már bizonyos eü. gondjai is megjelentek. Szóval a fia látott a pályán futni amikor fociedzésen volt. Innen tudta, hogy futni járok. Mondtam neki, hogy az 1 év alatt, amióta a futópályán körözök nem tapasztaltam beszólást. Talán a futópálya több előnye közül az egyik az, hogy aki ott van az sportolni jár oda, tiszteli a másik embert, aki szintén mozog az egészségéért és pontosan tudja, hogy ez mennyi áldozatot, energiát, szabadidőt igényel. Szóval Ők nem szólnak be az embernek a súlya, tempója, életkora miatt. De a kérdés hatására elgondolkodtam azon, hogy én hogyan reagálnék a beszólásokra. Azt hiszem, hogy egy felsőbbséges mosollyal és esetleg egy invitáló mondattal - "Jöhetsz Te is velem futni!"nyugtáznám. A felsőbbséges mosoly oka pedig a következő:
1. Én tudok 30percet futni, az illető viszont szinte tuti, hogy nem!
2. A beszólás nem engem minősít, hanem őt.
Szóval ennyi lenne. De szerencsére engem nem zavarnak az ilyen helyzetek,mert nem akkor kell szélgyellni magunat és a túlsúlyt amikor mozgunk, hanem amikor este feltépjük a hűtő ajtaját és "Úgy ennék valamit!" felkiáltással teleesszük magunkat.
Én is így szoktam reagálni, többször jöttek is velem futni a beszólók egy darabig. De sosem túl sokáig..