Az edzésterv nagyon tetszett, főleg egy kiemelkedően szimpatikus vonása miatt!!! Pihenőnappal kezdődik! Tehát még nem csinálsz semmit, de már felvághatsz, hogy edzessz. :)

Szóval a terv megvalósítása. Az elhatározás után a kezdő időpontot csak sikerült mindig tolni egy kicsit a bennem lévő félsz miatt. Most ezért nem alkalmas, most azért. Hogy fogom az időt mérni. Milyen béna már telefonnal a kézben futni, és különben is hol kell beállítani, hogy csipogjon, stb… Szóval ment a para és az időhúzás. De aztán nem húztam tovább, belevágtam. Az első alkalommal nagyon izgultam, hogy hogyan is fogok én bírni futni, amikor még a buszt is inkább elengedem, csak futni ne kelljen. Mondtam is a fiamnak – ő 12 éves - , hogy izgulok. Ő édes volt és velem csinálta a futást. Nos kezemen a stopper órával – a fiamé, de kölcsönvettem – elkezdtem az első 1 perc futást. Namost futást írok ugyan, de lassú kocogást kell alatta érteni. A 15 cm-vel magasabb fiam ugyanis sétált mellettem. A 3. szakasz után feladta és futott a saját iramában tovább. De engem ez nem zavart. És végigcsináltam és sikerült!!! Szóval futotta. Én! Ez a pozitív élmény adott erőt a következő alkalomhoz. És azt is sikerült teljesítenem. És a következőt. Szóval futok már 6. hete.