A bolgírást azért határoztam el,hogy futásra bátorítsam azon sorstársaimat, akik hozzám hasonlóan nagy súlyfelelsleggel rendelkeznek, Remélem példám, tapasztalataim segítenek másoknak, hogy ők is elkezdjék a futást, elinduljanak az egészségesebb, "mozgalmasabb" élet felé. Ha már 1 ember kedvet kap példám láttán, már megérte blogot írni. A futás számomra azért nagy szó, mert 30 kg-val fiatalabb koromban sem igazán szerettem futni, ahol lehetett a középiskolai tesi órákon is ellógtam a futást.
Szóval belevágtam az "Első 5 km-em" edzéstervbe 2 hónappal ez előtt. Annyi jót írtak róla a tervhez hozzászólók, összeszedtem a bátorságom és belevágtam. De ennek volt azért előzménye! A férjem és fiam tavaly nyáron már egy fél éve járt ki a közeli egyetem sportpályájára futni. Júiusban aztán a férjem kért, hogy kísérjem ki őket a pályára. És mit csináljak én ott??? Hát fussál! volt a válasz, amin akkor én jót nevettem. De azért elkísértem őket a pályára, ahol a kispadon vártam (focipálya is van), hogy lefussák az 5 körüket. És akkor belém hasított a felismerés. Dehát a futópályán nem csak futni lehet, hanem gyalogolni is. Ez még az én +30 kg-mal is járhatónak tűnt. És úgy is lett! A következő alkalommal már futócipőben és felszerelésben mentem a pályára és tempósan 6 kört gyalogoltam. Kellemesen elfáradtam és összességében jól is esett. A tudat, hogy mozogtam valamit - fél órát - még jobban. Onnantól kezdve hetente 2 -3 alkalommal munka után illetve hétvégén kint voltunk a pályán családilag. Így ment ez novemberig, a rossz idő beálltáig. Aztán jöttek az ünnepek, a januári nagy hidegek és nem csináltunk semmi jelentős mozgást. Majd márciusban újra ki a pályára és kezdődött a tempós gyaloglás. Áprilisban a férjem megmutatta ezt a honlapot, ahol megismertem az edzéstervet, a véleményeket és úgy gondoltam egy életerm egy halálom én mostantól futni fogok.
hajrá hajrá :) nagyon ügyes vagy, csak így tovább és kitartás a kulcsszó! :)