Sziasztok!

Újra eljött ez a nap is...2013. február 8-át írtunk. Egy nappal korábban ünnepeltem a krisztusi koromat.

Gyönyörű, napsütéses idő volt itt Tihanyban,melyet egész délelőtt az iroda ablakából figyelhettem. A munkaidő letelte után elhatároztam, hogy a házimunkát sutba dobva (mivel az így is,úgy is megvár) futócipőt ragadtam X év után. Hogy miért csak ilyen sokára?Mert vívódtam, és még talán most is azt teszem...Gerincbeteg vagyok gyerekkorom óta.S alakú gerinferdülés és egy ágyéki szakaszon elhelyezkedő blokkcsigolya tulajdonosa vagyok. Kb. két éve pedig kiderült, hogy gerincsérvem is van. Hévízen töltöttem 2 hetet, ami fantasztikus volt. Az orvosaim nem igazán javasolták a futást, ezért megpróbáltam más mozgásformákat is. Rá kellett azonban ébrednek, hogy a futás az,amit imádok, ami kikapcsol és teljesen feltölt. Annyira jó érzés, hogy egy mozgalmas nap után vagy annak az elején elmehetek futni...Kár lenne azonban tagadni,hogy a döntésem helyességén vívódom. Vonz a futás, az életemhez tartozik. Szerettem versenyekre járni, a tömeggel együtt futni. Hiányzik és szeretnék újra futni...Mi a véleményed, kedves Olvasó?