Eljött a mi időnk, a hidegtűrő embereké. Az én fajtámé, akiknek ilyenkor sem kell agyonöltözködnünk magunkat, elég egy-két réteggel több. Végre revansot vehetünk minden áprilisi edzés utáni percért, amikor az első tizenöt fokos napon egy kényelmes átmozgató edzés után is vallatásra használhatná a szagunkat a spanyol inkvizíció. Ilyenkor bezzeg elég egy kevéske plusz, én például futáshoz még mindig csak rövidnadrágot veszek, mit csináljak, bírom.

Persze nem minden szép, minden jó ilyenkor, még jó hidegtűréssel is ólomlábakon csoszog az idő, az az aljas, hogy még mindig nem akar jóra váltani, és még hónapokig nem is fog. A leglátványosabban akkor szembesültem ezzel, amikor nekiindultam egy kétórásra tervezett bringázásomnak, szakadó esőben, és úgy öt perc után már azon gondolkoztam, hogy nem, ez nem egy futó tavaszi záporocska, ennek nem lesz vége, végig az egész edzésemet ilyenben kell lenyomnom, nincs könyörület. Jó, az, hogy utána még három napig folyamatosan esett, már tényleg egy kicsit sok volt... Hát ugyanez nagytotálban. Mindegy, tudomásul kell venni, még jó pár hónapig nem lehet edzeni normális körülmények közt.

És nem csak az idő jár ólomlábakon, hanem gyakran én is. Jó lassú tud lenni az alapozás, hiába mondom el magamnak milliószor, hogy most még nem kell rohanni. Persze azért szeretem a hosszú, lassú edzéseket, jó dolog tud lenni a kilométergyűjtögetés. Még úgy is, hogy ez még csak a munkának nagyon az eleje - maradva a házépítés rémesen elcsépelt, de annál praktikusabb példájánál, ha a jövő nyári nagy menetem lenne a ház, akkor most tartok ott az építésben, hogy a szerszámokat már kipakoltam, és valamit már sikerült is ásnom lefelé, de tényleges, látható eredmény még arrébb van. Ami nekem ezekben a hetekben extra nehezítést jelent, azok a fogaim - egy bölcsességfogamtól viszonylag problémamentesen megszabadítottak, egy gyökérkezelés viszont azóta is folyamatban van, ami miatt azért többször is át kellett szerveznem az edzéseimet (lásd még: tömés után úszni rossz ötlet lenne). Mégis, azt gondolom, haladok.

Sportágakra lebontva ez azt jelenti:

- Úszásban már stabilan 2 km fölött megyek, persze ez még csak a kezdet. Heti két edzés, abból az egyik jó hosszú, a másik inkább pörgősebb, pihentető. Eddig jól bírom.

- Bringa: a nagy téli kérdőjel. Mentem még hosszabbakat, még amíg lehet - a hideg nem gond nagyon, addig kell örülnöm, amíg az útviszonyok engedik a hosszabb kinti tekerést. Ebből is heti kettő volt, egy másfél és egy két óra környéki, abszolúte visszaszoktató jelleggel egyelőre, olyan tempókban, amikért eléggé kiröhögném magam tavasszal, de most nyilván nem ez a lényeg.

- Futás: továbbra is ebben érzem magam a legjobbnak magamhoz képest. Hetente kettő ebből is, az első inkább könnyed résztávozás, egyre hosszabb egyben lenyomott erősebb részekkel, az ilyen tud fárasztani, de egyelőre rendben vagyok velük. A másik egy hosszabb állóképességi, ebben szép fokozatosan már 17 km-ig feljutottam, és minden gond nélkül bírom. Az év végéig jó volna a stabil húszas környékére jutni úgy, hogy az problémamentesen legyen heti szinten, és aztán majd még följebb. De egyelőre türelmes igyekszem lenni magammal.

Szóval itt vagyok most. Volt már rosszabb, lesz még jobb - nagyjából így tudnám összefoglalni az eddigieket. És úgy, hogy akármi is van, szeretek télen is edzeni.