I.
A kisfiú , 4 éves forma, gyakran játszik elmélyülten ott a hosszú kerítés mögött. Ha a futó arra fut , felpillant, integetnek egymásnak, helloznak.
Egy nap a kisfiú odafut a kerítéshez:
-
Te hova futsz?
-
Sehova, csak futok.
-
Csak úgy futsz? Dehát te felnőtt vagy!
-
Igen, csak úgy. Szeretek futni.
-
Futhatok veled?
-
Persze.
És futkároznak egymással párhuzamosan a kerítés két oldalán ide-oda, vidáman, boldogan:)
II.
A kisfiúnak nagyobb testvérei is vannak. Egyszer a futó délután futott, már ők is a kertben játszottak.
A kisfiú már messziről integet, a nagyok kérdezik.
-
Minek integetsz, ismered?
-
Igen, ő a barátom.
-
Hova fut?
-
Sehová, csak úgy fut.Azt mondja szeret futni.
-
Szeret futni, egy felnőtt?
-
Igen , ő egy futó felnőtt:)
III.
Napos kora délutánokon a futó gyakran találkozik egy „fiatalemberrel”, kinézetre 85+ lehet, járókeretével sétál lassan, látszik, hogy minden lépés nehéz neki. Néha a sarkon találkozik hasonló korú és járású barátjával, ilyenkor járókeretükre támaszkodva beszélgetnek. A futó mindig széles mosollyal, jó hangosan köszönti őket, hátha a hallásuk se a régi már.
Egy napon a bácsika megkérdezi.
-
Aranyoskám, maga meg minek fut, le akar fogyni?
-
Jaj dehogy(pedig néha de-gondolja) csak szeretek futni.Meg egészséges szeretnék maradni ( nem szeretném én is egyszer "így" végezni, mint maguk - gondolja)
-
Na akkor jól van, ne is fogyjon édesem , maga így tökéletes ahogy van:)
IV.
Ha esik, ha fúj, télen hóesésben, nyáron tűző napsütésben, ők mindig mennek. Délben, valószínűleg ebéd után, szundítás helyett, mindig ugyanazt a szántóföldi 4 km-es körüket, hol egyik, hol másik irányból. A fiatalabb hölgy 70+ , az idősebb 80+ lehet. Mennek, tempósan gyalogolnak rendületlenül.
A futó ősszel-télen gyakran fut ebben az időben, ilyenkor köszöntik egymást, de nem beszélgetnek, csak karácsonykor kívántak egymásnak minden szépet.
Aztán a futó sokáig nem járt abban az időben arra.
Amikor ismét találkoztak az idősebb hölgy megszólította.
-
De jó, hogy végre ismét látjuk, már aggódtunk! Beteg volt?
-
Igen, köszönöm kérdését.
-
De már minden rendben ugye? Hiányzott nekünk.
-
Igen, jól vagyok, most már igyekszem gyakrabban erre jönni.
A magányos futó szívében ilyenkor kisüt a nap, és érzi, hogy valójában nem is magányos.
Több nem is kell:)