Csak szaporán, szaporán, mindjárt odaérek. Mióta learatták ezt a bökős-kalászost , rozsnak emlegetik a kétlábúak,azóta jó gyors vagyok itt, de mindenhonnan megláthatnak. Na még egy kicsi, ott az út túloldalán vár a reggeli, milyen kövérek, zöldek a cukorrépa levelei és idén már most , ennek a meleg évszaknak a közepén is hívogatóan édesek, nagyok a cukorrépák.
De mit csinál itt ez a nagy kétlábú az úton? Egyenesen felém tart, ráadásul fut! Ilyenkor még aludni szokott ez a nyüzsgő-zajos népség, hogy ennek itt miért épp erre kell jönnie? És csak fut , fut tovább. Hajjaj azt hiszem a mai pompás reggeli elmarad. Estig ki kell bírnom korgó gyomorral, meg a kölyköknek is. De este meg útra kel a róka is...
De ez itt meg csak fut-fut rendületlenül. Talán nem is veszélyes, mindenesetre nincs hozzákötve egy vicsorgó négylábúhoz, ez bíztató. De csak nem állhatok neki őelőtte falatozni! Lehet , hogy neki is a cukorrépa kell? Jó nagy ez a tábla, ketten is jóllaknánk...de...ezek mind olyan erőszakosak...soha nem lehet tudni. Bár nincs nála olyan villámló bot, mint amivel az unokabátyámat megölték.
Itt maradok ,várok, hátha a kereszteződésnél elkanyarodik. Röhejes ahogy mozog, ha nekem ilyen lábaim lennének biztos száguldanék. Ha legalább a mellső lábait is használná...de nem, ezek a kétlábúak erre képtelenek. Ott a hatalmas mancsuk, de mire használják? Csillogó karikákat, meg szíjakat aggatnak rá, meg valami kis szögletes dobozokat markolásznak, az egyik simogatja, a másik nyomkodja azt a dobozt dülledt szemekkel, a harmadik meg a füléhez szorítja...na a fülük... hát az is, milyen csökevényes alkalmatlanság, hallanak azzal egyáltalán? Némelyik lyukakat fúr bele és teleaggatja mindenfélével, mások füléből meg valami zsinórok lógnak ki. Nem csoda hogy nem hallanak rendesen, ezért üvöltöznek egyfolytában.
Vajon ez itt észrevett? Olyan furcsa vicsorgás van az arcán...de nem, nem fenyegető...sőt most már mancsával integet is...kinek...nekem?
Ezek szerint észrevett. Mintha békés szándékkal közeledne. Egész rokonszenves. De nem bízom benne, ez is csak olyan mint a fajtája többi tagja. Inkább úgy teszek mintha elfutnék. Nem, ne hidd ostoba kétlábú hogy a répád kell nekem! Látod, milyen gyorsan futok, utol se érsz, mégha mind a négy lábadat használnád, akkor sem!
Megállok kicsit, fáradt vagyok és egyre messzebb a répaföldtől. Hátranézek elkanyarodott-e. De nem, fut rendületlenül, lassan, esetlenül, döcögve, de fut, a fene vigye el.
Holnap ismét próbálkozom.
( A futó megjegyzése: másnap 2 órával később értem a cukorrépaföld szélére.Néhány szétszórt répalevél és megrágott cukorrépa jelezte, hogy kis füles ismerősöm több szerencsével járt. De az is lehet, hogy nem ő volt. Hanem a felesége, vagy a sógora, talán a szomszédja. De lehet, hogy a patkányok . :)
kell egy puszi nyuszi ... :)