Aki imád futni az talán el tudja képzelni, milyen érzés az, amikor az ember(lánya) beöltözve, bemelegítve, cipővel a lábon indulásra készen kapja a telefont, hogy bocsi, nem tudok jönni és téged leváltani, nem tudsz futni menni...na fuccs a mai futásnak,vagy legalábbis estig várhatok vele.
Az esti futásban pedig csak az a baj, hogy ma hosszú terepfutást terveztem az erdőben, ami sötétben már nem annyira jó ötlet, marad a rövid és aszfalt, aminek meg a derekam nem örül túlzottan. Mert sajnos nemcsak a "szobafogság" köt gúzsba, hanem ez a tetű fájdalom is, itt a derekamban, ami kisugároz a bal lábamba egész a térdemig, ha jól sejtem isiász, ülőidegzsába a neve, de én névtelenül is utálom. Mivel életmódomból adódóan esélyem sincs arra, hogy pihentessem( mindennap megemelem magam egy 85 kg-os, 183 cm magas ember mozgatásával), ráadásul akkor fáj igazán, ha egy-egy kis időre megpihentetem, vagy épp aludni térek, így úgy döntöttem, hogy nem hagyom magamon eluralkodni, én vagyok az erősebb és kimozgom, kitornászom, kifutom, kidolgozom magamból ezt az alattomos fájdalmat:)
Igazad van, ne is add fel...Kitartás!!! Minden mozgás mozgás..Jobbulást a derekadnak! Hajráááá...