Felhagyva a heti blogolással, most jutottam el oda, hogy újra összegezzek. De nem feltétlen a legutóbbi bejegyzéstől, hanem az újrakezdéstől eltelt időt. Előtte azonban az első fontos megemlítendőm, hogy júniusban sor kerül az első erőpróbámra. 10km. Úszás. Erre készülök, de erről még később.

Unaloműző számolás:

Első felkészülés maratonra. Két sérülés. Három újrakezdés. Végül négy sportág. Öt hónap. Hat perc feletti tempó is futásban. Ha kell a hét minden napján. Úszásban már nyolc km felett is jártam . Első megmérettetés június kilencedike, a Cetrend tíz km-es úszópróbája. Összesen idén 1728.4 km. Végtelen türelem.

Folyamatos tanulás arról amiről azt hittem tudok sok mindent.

Először is, ahonnan indultam. Tavaly decemberben kezdtem újra az úszást, úgy hogy csak 2-300m tudtam egybe leúszni. Emellett kis erősítés is előfordult. Majd januártól jött a futás. Később a kerékpár, de itt az intenzitás, gyakoriság változó mind a mai napig. Első blogbejegyzésemhez képest azért változtak a dolgok. A fő célom továbbra is lefutni a maratont, de se a komolyabb úszást, se az esetleges triatlont nem zárnám már ki.

Úszás: 258.9km idén. Többnyire heti 2 alkalom. Két felmérővel (1500m ill. 1’30”-es iram ameddig megy). Egy idő után csak kvázi szintentartó úszások voltak. Majd blogban is írtam, hogy keresek ebben a sportágban is kihívást (Balaton-átúszás, Cetrend), amire aztán emlékezett „plezerm” nicknevű EO felhasználótárs, és ő linkelte a nagyatádi Cetrend kiírását, amit ezúton is köszönök még1x. Megmérettetés június 9-én. Így harmadik hete, hogy többet úszom, és most már egyre többször a kinti 50m-es medencében is (verseny is abban lesz). Érdekesség, hogy heti (de van hogy napi) szinten is többet úszom, mint futok. Utolsó 3hetem 90km-t jelentett. Jövő héten már visszaveszek, mert ez kicsit már sok volt és lazázok, meg max pár kis gyorsító edzést úszom, nem mintha gyorsaság kéne ide. Elmúlt hetek arra is jók voltak, hogy az úszóstílusom figyeljem és javítsam, illetve sokkal inkább a jövőre nézve javítsak rajta. Emellett kell még erősödnöm és talán ennél is fontosabb, hogy lazulnom is szükségszerű lenne. Fejlődésben amúgy egy újabb lépcsőfokot sikerült legyűrnöm érzésre. Lehet, hogy kéne majd újabb felmérő.

Kerékpár: 1067km. Mint írtam ez elég rapszodikusan változott. Volt, hogy montival terepen, volt hogy versenybringával Balatonra meg vissza (114km). Volt, hogy heti 200km felett, volt hogy nulla km. Jelenleg is csak bohóckodás megy rajta. Most nincsen olyan motiváció és impulzus, hogy erre nagyobb hangsúlyt fektessek. Utóbbi hetek egyértelműen úszásról szóltak és egyértelműen a bringa rovására.

Futás: 402,5km. Fene se gondolta volna, mikor ide beregeltem, hogy ez fog a legnehezebben menni, főleg hogy ő kapta a főszerepet. Azt hittem, hogy az utolsó edzésektől eltelt több mint 5év nyomtalanul múlt el és pár hét után ott leszek mint előtte. Igen az Ego elég nagy volt.

• Tehát az első újrakezdés. 2,5hét után a 6.edzésen már 4’30”-es tempót szaladtam. Miért ne? Hisz korábban is ment. Majd 2nap múlva erre rátettem egy 12km-t 5’ alatti tempóval. És itt jelzett a bal bokám, hogy … khm.. ez tán kicsit sok lesz. Erről volt blogbejegyzés is, nem részletezem. Lényeg, hogy a legamatőrebb módon kezdtem el amatőr karrierem. Stílszerűen ofkorsz. Olvastam én, hogy nem így kell, de legyintettem, mert az MÁSOKRA vonatkozik. Sérülést már komolyabban vettem és a szabályokat is igyekeztem betartani. Persze ezek közé nem tartozott, hogy 1hét után, még fájdogáló bokával elmentem futni.. ja öö izéé.. ezt mi amatőrök úgy mondjuk kipróbálni a lábam. Utána aztán teljes pihenő a bokának. Meg is gyógyult teljesen.
• Második újrakezdés. Utána finom kezdés, majd türelmesnek képzelt folytatás. Ezzel szemben a valóság: 3.héten már 8km 5’25”-es irammal, 4.héten 15km 5’ alattival, előző heti össz táv pedig megduplázva. Következő héten 17km 5’20”-es iram, nagyon könnyen (félmaraton 5’ alattival nem lett volna gond edzésen se, sőt.. ). Eddig jutottam. Következő hétre 3 egymást követő napra találtam ki 12km-eket. Ekkor már persze újra sebezhetetlen voltam, keményebb mint Rambo. Mondjuk hozzáteszem, hogy azóta se tudom, hogy mik vezettek az Achilles sérüléshez pontosan. Egyik oldalról ott van ez a terhelésnövekedés. Ego-m most is azt mondja, hogy neeeem, ez kizárt. Hisz bírtad te. A másik, hogy itthonról futva, kapásból egy dombot/kaptatót kell megmászni (rövid meredek). És ezen a harmadik 12km-s napon bizony úgy gondoltam, hogy ne veszítsek már értékes másodperceket (gondoljak csak bele mennyire nem mindegy 1ó02’10”-et futni 1ó2’16” helyett  ), meglépem én ezt felfelé komolyabban. 1km-nél már éreztem, 4km-nél megálltam rányújtani, utána először futni, később majdnemhogy gyalogolni se tudtam, már pedig haza kellet jutnom.. alaphangon 4,5km-t letudva. A kérdés továbbra is nyitott. Elég volt ehhez az a pár rossz, túl erős lépés az elején, vagy közrejátszott a korábbi megnövekedett terhelés?  Sérüléskezelés már ismert dolog volt, persze először itt az oldalon is rinyáltam pár sort, de célzott programmal viszonylag hamar túljutottam rajta. Túljutottam rajta? Lévén néha szoktam még érezni. Érdekesség, hogy nem futásnál. Van, hogy bringán, kiállva a nyeregből, és úszásnál erősebb forduló után. Nincs 100%-os döntés az ügyben. Egom most kivételesen hallgat. Tán érdemes felidézni, hogy ez a sérülés az év 13.hetében történt. Tényleg csak érdekesség.  Ráadásul az április egy elég komoly mélypontot jelentett több dolog miatt is. De mindegyikből fel kellett állni, leporolni magam, és feltenni a kérdést, hogy miért és hogyan kerültem a padlóra? Vizsgálni az okokat, levonni a konzekvenciát, előre tekinteni, tervezni,de még mindezek előtt szabályokat felállítani. És a legnehezebb, ezeket betartani végtelen türelemmel. Van amiben sikerül, van amiben nem. Futásban eddig úgy néz ki sikerül. De kicsit még visszakanyarodva az Achillesre. Sérülés után pihentetés, majd excentrikus gyakorlatok végzése.
• Majd jött a harmadik újrakezdés. 1,5 hét után a szokásos amatőr dolog: „kipróbálom a lábam” futás. Igazából ez így túlzás, mert tudva, hogy óvatosnak kell lenni, ez inkább gyaloglós-futós-nyújtásos mozgásra sikerült. Következő próbálkozásig pedig újabb hetet pihentettem.  Azóta nagyon lassan és óvatosan lépdelek előre. Még bírom a lassú tempót kis távon is, eltűnt a gyors fejlődés iránti késztetés, jól el vagyok a mostani szinten és úton. Ez érdekes, mert azt hittem beleőrülök, ha vissza kell állnom 6km 6perces tempóra. Eddig főleg pályán futottam, mert ott a 6-7km is soknak és unalmasnak tűnik és nincs bennem az, hogy még kicsit futok tovább és majd ott fordulok. Így viszont sok kocogóval futok „együtt”. Sokan lejönnek futni 4-5kört, ami persze becsülendő, de gyorsabb tempót futnak mint én. Hallom ahogy lihegnek és zihálnak.. ők szerintem tipikusan túlerőltetik és a futást mint szenvedést érzik ami bizonyára kell nekik a jobb kondi, kisebb testsúly, életmód váltás eléréséhez, ahelyett hogy mindezt élveznék, hogy lassabban és hosszabb távon (időben is hosszabb) mozognak. Egomat teljes elnyomás alatt tartom és nem érdekel(t) az se, ha mindenki leelőz(ött).  
• Egyelőre heti 3-4alkalom, és heti 25-30km. Vicces, hogy utóbbi hetekben ennél többet úsztam. Korábbi bejegyzésemben leírtam már a sérülés körülményeit és pár szabályt is: „Edzések minden második nap, de maximum két egymást követő nap, ekkor harmadik nap pihenő (keresztedzés). Erősebb tempófutás, vagy hosszú futás után, másnap pihenő (keresztedzéssel esetleg), vagy nagyon könnyű és rövid távú átmozgató futás. Heti km szám (hosszú futás távja) csak kéthetente növelhető, de ekkor is csak max 10-15%-al. Ezt figyelembe kell vennem akkor is, ha edzések számát növelem. A tempót viszont jó pár hétig (április, május) nem növelem, és nem vihetem 5perces alá. Ha itthonról indulok futni, akkor az utcában lévő dombot kihagyom, sétálok rajta, a futás csakis utána kezdődhet. (Indulás előtt bemelegítő krém a necces helyekre??) Ha bármikor az edzés elején szokatlan fájdalmat érzek, nem megyek ki futni, hanem vagy egyből haza, vagy a közelben lévő pályára és ha fokozódik, akkor megállok.  Emellett heti min. 2 alkalommal gyógytorna, de nem alibi, hanem alapos, legalább 30perces.”Ezeket sokban nem is módosítanám. Annyi, hogy km-t növelni jobb a 4alkalmas hét, következő héten az össz táv maradhat, de 3edzésből megoldva, lazább tempóval. 3.héten se muszáj majd növelni a távot, lehet egyik futást terepre vinni, vagy épp jobb irammal abszolválni. Ellenben jó ideig nemhogy résztáv, de még intervall futás se lesz terítéken. Lassú futás, km gyűjtés. Ez a jelszó. No nem csak 6’ felettiből, de nem is kell erőltetni 5’ alattit. Lényeg, hogy azért meglegyen a futó mozgás, ne csak a kocogós. Izomzatilag azért a lábam már hasonlít a korábbi évekre. Így ezek már terhelhetők rendesen, izület, szalagok stb szab csak most határt. Bár év elején abban bíztam, hogy ősszel jöhet az első maratoni futásom, most úgy vagyok vele, hogy nem határozok meg időpontot. Valószínű, hogy jobb lesz ezt áttenni jövőre. Érezni fogom, ha készen állok rá. Magamat ismerve maga a táv megtétele amúgy se tenne teljesen boldoggá, valami tempó kell oda.

Negyedik sportágként itt van még az erősítés. Továbbra is itthon, saját testsúly. Achilles óta, mindig része a bokaerősítés és Achillesre excentrikus gyakorlatok. Mint írtam a láb izomzata már közelít a korábbihoz, felső test talán már meg is haladta. Úszásnál ugye kiderült, hogy kéne még erő ahhoz a stílushoz amire ráállnék (erős húzások karral, kevés láb), de mindemellett lazítani is kell a vállakat, mert nagyon kötöttek. Itt még kell finomítani ezt a fajta edzést.

Jellemző rám, hogy hiába olvasok el bizonyos szabályokat, iránymutatást és tartom akár jónak, nehezen fogadom el, vagy inkább be. Ahhoz, hogy be is tartsam, néha kell pofon és meg kell fizetnem a tanulópénzt. Biztos lehetne egyszerűbben is élni, de minek. Megyek a saját fejem után, pedig érdemes másokra is hallgatni. Igyekszem persze változtatni (ezen is). Azt azért sikerült megtanulnom, hogy a sérülést, bármilyen kicsi is, komolyan kell venni, mert könnyen lehet nagyobb baj belőle. Ki kell pihenni és nem terhelni. Ha már gyógyult, akkor is rá lehet tenni pár napot pluszban. De ez csak a könnyebb része, mert az újrakezdésnél nagyon észnél kell lenni, hogy ne akarja az ember ott folytatni, ahol abbahagyta. Türelem kell, nagyon sok türelem. Másik fontos dolog, amit meg kell tanulnom, az az energiapótlás. Ez ügyben majd olvasok könyvet is, neten is rákeresek majd a témára. Régen úszás közben nem frissítettem semmit (most se),  hosszú futás közben se (se -10ben, se +35ben, igaz 20km-nél nem nagyon futottam hosszabbakat), egyedül bringán vittem jellemzően csapvizet :) magammal (meg néha kekszet és csokit). Valószínű ezt most is bírnám hasonlóan, de –nem túl nagy gondolkodás után- rájöttem, hogy nem az a lényeg, hogy mennyit bírok teljesíteni frissítő nélkül, hanem az adott edzést minél jobb teljesítménnyel, minél hatékonyabban végezzem. És itt nem csak edzés/verseny alatti bevitelt értem, hanem előtte-utána történő fogyasztást is. Itt szinte mindent meg kell tanulnom, mert nincs korábbi tapasztalatom. Illetve van középtávú triatlonról, de nem jó. Mindehhez még olvasok edzéselméleti könyveket, írásokat és edzői segítséget is majd igénybe fogok venni. A mostani irány azért körülbelül tetszik. Úszás magamhoz képest jól megy, fejlődtem, vannak célok és megmérettetések. Futás megy a maga nyugodt útján, fejlődés-előrelépés alakul. Erősítés, torna még finomhangolásra vár. Kerékpár lett a mostoha gyerek, de egyelőre ott nincsenek célok. Néha néha tekerek, hogy ahova eljutottam, abból sokat ne essek vissza. Esetleg, ha triatlonra lesz ambíció, akkor nagyobb hangsúlyt kap.

Végszónak már csak a Hiperkarma szóljon, emlékeztetve a fájdalom tépett arcára és hogy "lesz még rosszabb" ha elhagyod magad