és eljöve a 2. is, hamár 1 meg volt, mondá az Úr :-)
a tavalyi kissé nehézkes Ironman után egyértelmű volt visszatérünk, javítva sok hibánkon...volt elég belőlük :-)
sorolni is sokáig tartana...
az első aminek betudtam a sok szenvedést a technikai lemaradásom volt, montival ölég nehéz jól tekerni, tehét lett egy verseny, és a depózást könnyítendő triatlonos ruha...ezzel gyakorlatilag már 1 óra fejlődést garantáltam, igaz volt honnan :-)
15:53 nem egy csúcskategória...
asszony is kapott egyet, ne ríjjon a szája széle :-))
mert hát ugyi közben a gyerek is elkezdett triatlonozni, így az övé lett a gyereké...
a Család is teljes mellszélességgel kiállt a mi segítésünk mellett...ez is sokat jelentett, nem nekünk kellett mindent intézni, ez már a BSZM-on is megmutatkozott...
ami még fontos különbség tavalyhoz képest, nem kinti munkáról jöttem haza bohóckodni fél napot...ugyan kellett volna mennem, de a verseny miatt lemondtam, amiben benne volt esetleg lepasszolnak...nem a munkás diktál...
kisebb sérülésünk volt mindkettőnknek, amit Péscen szereztünk Optivitán, nekem a térdem viselte meg a gagyi terep, Andi felfázott...így a verseny elötti hetet szinte kihagytuk, de nem izgatott, tudtam mi aztán magunkhoz képest jól felkészültünk...
pár haverral meg volt beszélve kis dumálás...aztán Sanyesz-szal sikerült is jól estébe dumálni magunkat...de hát ki ne tudna órákat trécselni az Ironman-ról? :-)
de sok ismerőssel találkoztam, Misk, Mata, és sokan az egyesületből mióta abba tömörültünk :-)
tehát minden baba volt...
a rajt hamar eljött, szinte váratlanul, még vártam volna 1 napot :-))
Család a parton, transzparrensek kint, tömeg rendben, Rajt!
most valahogy nem érintett meg a zene, valszeg mert elment az idő a szöszöléssel, és azon filóztam mit kell majd csinálni ha kijövök...
Andi persze rítt de az natürlich :-))
felhívtam a figyelmét, hiába verseny, nem a megszakadásról szól, tessék élvezni az egész miliőt, és normális határokon belül megtudni hol is állunk tavaly óta...
tömeg volt az elején, de gyorsan oszlott, haladni viszont nem lehetett...pancsikolással indítottam, tudtam ez még hosszú menet lesz, szimpla vizesedésként élem meg...Andi erősebben kezdett, , én a 2. körben simán utolértem, bár valamiért görcse akart rándulni a talpam, meg a vádlim...mondom magamban picit koreai ez .-))
úsztam 2 egyenletes kört, 1:32...Szuper, bár ha minden okés 1:30-at is tudok, jójez...
depónál kis vacakolás, Andi gyorsabban végzett...a kompessziós zoknit alig tudtam felhúzni...majd' letörte az ujjam...
bicajtól tartottam a legjobban, mert ugye futásnál gyalogolhatsz, de bicajnál elég ciki ugyanez :-))
lassúnak éreztem az elöttem lévők tempóját, meg ugyi már km órám is van :-), beljebb húztam...nejem utol is értem hamar, nem féltem az emelkedőtől megtekertem rendesen...defekt szereléshez minden nálam volt, még külsőt is vittem, ez a kis súlytöbblet nem érdekel, és utólag jól is tettem, mert láttam közben emberek mit várnak össze a szervízkocsira...és ha meg is jött, míg kiszedik a kerékhegy közül az oda valót...kataszrófa...igaz nem kellett, de lélekben nyugodtabban tekertem...
erdőből kiérve szél és nap...na ez mit sem változott tavaly óta, már láttam itt megborulások lesznek...a nagykör vége hamar eljött, 30 körüli átlaggal, megfordult a fejemben lehet még 6 óra is...1 kiskör is jól ment, de már akkor kezdett megint görcsölni a vádlim, és meglepetten tapasztaltam a combom is elöl...talán ott még sosem görcsöltem :-)
vissza is vettem az iramból, mer a vége még a fasorban...Andi nagykörnél 5 perc hátrányban, konstatáltam jól halad...6:30-6:45 kézé vártam őt, magam is, mert az edzéseken már simán tekert úgy mint én...
a 2. kiskörnél még jobban belassítottam, görcsölés üteme gyorsult...nem szálltam le nyújtogatni, a sarkam leszorítva haladgattam...asszonyt láttam egyre később tűnik fel a fordítónál...na még 1 kör...hátam közepére sem kívántam, 110-ig esett jól...cipő is kínozott, kiköptem már a kaját is, nem bírtam lenyelni...csak forgattam a számban :-))
akkor ugrott be, há kóóólaaaa....naná ez csak a Családi frissítőnél volt...sajna jeget nem lehetett már kapni akkor sehol, így szimplán hideg volt, ami 20 perc alatt meleg lett, így igyekeztem gyorsan elfogyasztani...de az 1. és a 2 fordító közötti nevetséges emelkedőn alig tudtam feltekerni...később 1 méterre tekerhettem az út szélétől, kátyúsabb volt az a rész, és megelőztek jobbról...én mint jóhiszemű bocsánatot kértem, pedig volt még hely bőven balra, vmit morgott az ember nem értettem, látom váltós...gondoltam magamban, nekem egy váltós ne dumáljon...
az uccsó 13 km-es sunyi emelkedős egyenesnek aszittem sose lesz vége...borszasztóan örültem mikor letehettem a bringát, pont már rég elegem volt belőle .-))
depó sima ügy, csak cipőt váltottam, térdgumit elfelejtettem, de nem is kellett...aztán látom, hogy volt olyan aki 0:44 alatt depózott...az meg hogy a picsába...a férfisátor elég messze volt...átvágott a női öltözőn és kint vete csak fel a cipőt a segítőitől????!!!!!
jól éreztem magam, hoztam az elvártat, és már csak futni kell...1. kör el is ment gyorsan, bár a görcsök miatt igyekeztem beosztani a pályát hol is futok és hol sétálok...1. kör megkezdtem jött a Banya is, utólag kiderült azért eléggé megborult, állt többször...de túl volt rajta, és tudtam neki a futás csak levezetés...úgy gondoltam behoz rajtam fél órát...
szépen múltak a körök, kerestem szemmel ismerősöket, az sem ártott rájuk van írva a nevük :-))
szépen haladt mindenki, szintidő még messzi volt...
asszony közelítgetett, de ahogy néztem ez már elég lesz ahhoz hogy elötte érjek be...legfeljebb együtt futunk a célba :-))
több fekvő szenvedőt láttam...nem tudtam hol állok, nem is érdekelt, csak magamhoz képest akartam jól menni...azért pár embert álmomban szerettem volna megelőzni...ismeretlenül Cs Nagy Andrást, Misk-et, Sanxesz-t, Pók Janót, Andit :-) de ha senkit nem előzök meg csak jó időt megyek azzal is elégedett lettem volna...bicajon meleg volt, de futásnál úgy éreztem hamar hűvös lett...
hamar eljött az uccsó kör, és már akkor tudtam pontosabban kalkulálni...13:30-on belül szerettem volna...ezek a félórák és egész órák jól mutatnak...
nagyon jó erőben és vidáman érkeztem a célba...a gyomrom vacakolt egy kicsit, nem csoda megettem vagy 2 kg magnéziumot :-))
de hiába, mert akkor is görcsöltem...
nem szándékozom géleken élni...ami játszott közben az kissör, magnézium...legközelebb még sótablette, a többit megpróbálom egyéb módom megoldani...
13:27 lett, Andi bejött 13:44-el, Csodálatos eredmény részünkről...ennyi volt bennünk...és egy évre elegendő élmény a következő Ironman-ig .-))
Köszönet a Családnak, különösen H Ildinek!!!!!!
Gratula Andinak!!!
már tudom a jövő évi célt is...13 órán belül mindkettőnknek...úszás kb marad, bicajon 6 óra közelébe lenni, futásnál 5 óra...Andinak 6:30-as bicaj után futni 4:45-öt...
Gratulálok Mindenkinek aki elindult vagy segített vagy-és szurkolt!!!
aki célbaért meg még jobban!
jövőre ugyanitt!!!