Minden alkalommal, amikor elindulok róni a köröket, örülök, büszke vagyok magamra. Aztán, ahogy fáradok,elfogy a szusz mindig várom, hogy a "néni" ( a Runkeeper hangja) mondja, hogy "next interwall" gyaloglás közben érzem, hogy lassan futhatok tovább. Mindig megcsinálom, amit a néni kér, nem csalok, megyek a lábam után. Halványan feldereng, hogy még 3x, még2x kell majd futni. Örülök, az utolsó futásnak, emlékeimben él, hogy ezt 4x kell talán ismételni, aztán újra futást kér a néni, majd gyaloglást, ekkor azt veszem észre, hogy mégis, kicsit tovább kocogtam? Majd újra futni szólít fel a néni, akkor már fáj a bokám, a szokott helyen. Ilyankor szökdécselek futás közben, a súlyomat hol a jobb, hol a bal lábamra helyezem. És futok, tovább. Végül jön a "last interval", de akkor már úgy érzem, hogy csak bírok még futni Végül a "cool down" 5 perce, ahol már újra van kedvem futni, akkor már felszabadultan, hogy megcsináltam ezt is, büszke vagyok, hogy ez a kitartás dolog milyen jó, hogy most nem is testem, hanem az akaraterőmet is edzem. És, így lett a tegnapi 5x 4p. futás, 3p. gyaloglásból 52 perc, 5,84 km, és mivel nagyon klassz oszlopdiagramm is van a csoda programomban, hazafelé nézegetem, számolgatom, és látom, hogy összesen 20 percet gyalogoltam, a többi FUTÁS.

Miközben azon gondolkozok, vajon, a következő szintet tudom-e teljesíteni, vagy ismételjem inkább ezt.

Persze, a futás sz óis reatív. Sokan gyosrabban, kitartóbban futnak nálam, meg lehet, hogy kevésbé lihegnek, de ez engem igazán mondom, hogy nem érdekel. Csak magamnak örülök Komolyan, és igazán. És, érzem, holnap reggel is megyek majd, mert egyre kzelebb leszek a bűvös 10. alkalomhoz. És, akkor valami jutalmat érdemlek magamtól. Még képlékeny, hogy mi is legyen. Jó cipőm, kiváló kis segítő programom van. Talán egy óra kellene, mert a pulzusomra azért kiváncsi lennék, vagy esetleg egy szuper harisnyanadrág a futáshoz? De jó lenne igazi futózokni is. De, mindez rászletkérdés, lényeg, hogy az eső ne essen, mert akkor nem tudok menni........habár, imádom az esőt , meg a pályán a két bodzabokrot is.

Minden alkalommal, amikor elindulok róni a köröket, örülök, büszke vagyok magamra. Aztán, ahogy fáradok,elfogy a szusz mindig várom, hogy a "néni" ( a Runkeeper hangja) mondja, hogy "next interwall" gyaloglás közben érzem, hogy lassan futhatok tovább. Mindig megcsinálom, amit a néni kér, nem csalok, megyek a lábam után. Halványan feldereng, hogy még 3x, még2x kell majd futni. Örülök, az utolsó futásnak, emlékeimben él, hogy ezt 4x kell talán ismételni, aztán újra futást kér a néni, majd gyaloglást, ekkor azt veszem észre, hogy mégis, kicsit tovább kocogtam? Majd újra futni szólít fel a néni, akkor már fáj a bokám, a szokott helyen. Ilyankor szökdécselek futás közben, a súlyomat hol a jobb, hol a bal lábamra helyezem. És futok, tovább. Végül jön a "last interval", de akkor már úgy érzem, hogy csak bírok még futni Végül a "cool down" 5 perce, ahol már újra van kedvem futni, akkor már felszabadultan, hogy megcsináltam ezt is, büszke vagyok, hogy ez a kitartás dolog milyen jó, hogy most nem is testem, hanem az akaraterőmet is edzem. És, így lett a tegnapi 5x 4p. futás, 3p. gyaloglásból 52 perc, 5,84 km, és mivel nagyon klassz oszlopdiagramm is van a csoda programomban, hazafelé nézegetem, számolgatom, és látom, hogy összesen 20 percet gyalogoltam, a többi FUTÁS.

Miközben azon gondolkozok, vajon, a következő szintet tudom-e teljesíteni, vagy ismételjem inkább ezt.

Persze, a futás sz óis reatív. Sokan gyosrabban, kitartóbban futnak nálam, meg lehet, hogy kevésbé lihegnek, de ez engem igazán mondom, hogy nem érdekel. Csak magamnak örülök Komolyan, és igazán. És, érzem, holnap reggel is megyek majd, mert egyre kzelebb leszek a bűvös 10. alkalomhoz. És, akkor valami jutalmat érdemlek magamtól. Még képlékeny, hogy mi is legyen. Jó cipőm, kiváló kis segítő programom van. Talán egy óra kellene, mert a pulzusomra azért kiváncsi lennék, vagy esetleg egy szuper harisnyanadrág a futáshoz? De jó lenne igazi futózokni is. De, mindez rászletkérdés, lényeg, hogy az eső ne essen, mert akkor nem tudok menni........habár, imádom az esőt , meg a pályán a két bodzabokrot is.

Ma túl vagyok a 7. alkalmon. Tudom, ez nem túl nagy teljesítmény, de én büszke vagyok magamra. Menet közben úgy érzem magam, mint egy fújtató gőzgép, emiatt zenét hallgatok, mert nagyon idegesít a saját szuszogásom. A lábam mintha jobb lenne, de azért még fájdogál. Különösen, ha le kell guggolnom.

Ma szép napos idő volt, mondhatom, hogy meleg. Ma futottam eddig a legtöbbet, 5 km-t. Vagyis, az összteljesítmény volt annyi, de így is, tökéletes. Ki szeretném lassan próbálni az erdőben futást.

Gondolkoztam még a pulzusmérő órán is, vajon, kell-e nekem ez?

http://sport8.hu/product/show/polar-rs100

37 éves leszek, sport múltam nem igazán van, inkább csak időszakos fellángolások. Úgy éreztem, ez az utolsó lehetőség, hogy változtassak. Ha most nem kezedem el, akkor már belesüppedek a punnyadásba.

Van kb 15 kg súlyfeleslegem is. A 180 cm-es magasságomhoz 70-75 kg szeretnék lenni.

Megcsináltam az első 5 edzésnapot,vagyis csináltam -1. napot,szóval, utolsó futásom a 4x 2pfutás,3p.séta volt. Már leírtam, hogy a lábszáram kellemetlenül fáj, de más kellemetlen tünetem nincs, igaz, hogy sztem nehézkesen megy, de élvezem a dolgot. Inkább reggel szeretek futni, munka után már nem igazán érzek erőt. Ezt megvalósítani nem mindig könnyű, de most úgy érzem, erősen elhatároztam magam. Kisebb ajándékokat is kitaláltam, ahogy teljesítem az edzéseket

Segítségemre van az okos telefonom, és találtam hozzá egy ingyenes, és általam is érthető alkalmazást is, RunKeeper.

Igaz, a kalóriákat mindig visszaírja, de egyenlőre nem ez a legnagyobb problémám, hanem, hogy megcsináljam az edzést. Beépítettem a programba 5 perc bemelegítő, és 5 perc levezető kocogást is.

Szóval, holnap reggelre tervezem a következő edzésemet 5x 2p.futás, 2p. séta.