Mar korabban is olvastam Jeff Galloway konyveit az altala kifejlesztett run/walk methodrol, de nalam annyiban nem valt be, hogy tulsagosan rigid volt a timex altal beallitott interval method. Ha felfele futottam hamarabb megalltam volna, ha meg lefele akkor meg inkabb futottam volna. Ennek ellenere ez cikk pl. a NYT-ban eleg lelkesito, hogy kinek hogy ment. Volt aki a Boston Maratonra qualifikalta magat ezzel a modszerrel. (3:30).

En most annyiban modositom a programot, hogy teljesen rabizom magam a "szemelyi edzomre" azaz a HRM oramra. Be van allitva egy fitness interval, es amikor 3x pityeg akkor futok, ha 2 hosszut akkor pont benne vagyok, ha meg 5x pittyeg az "edzo" akkor elkezdek setalni. Annyit meg rateszek neha, hogy ha 5 pittyenes eseten se kapkodom a levegot, akkor esetleg tovabbfutok addig amig jol esik. Ennyi.

Nem egeszen ertem, miert fogjak fel sokan buszkesegkent ha seta nelkul lefutnak egy adott tavot. En azt mondom "Listen to your heart". Annal nincs jobb visszajelzes arrol, hogy mennyire terheled meg magad. En a szivemet elviszem futni aztan o majd szol, hogy mikor erzi jol magat. Ki vagyok en, hogy felulbiraljam. Nem igaz?

Szoval a Roxette-tel vallom, hogy futaskor aztan kulonosen "Listen to your heart"!