Egy hónapja futottam le harmadik alkalommal a maratoni távot, és a legjobb idővel - 4:06. Akkor nem volt időm blogbejegyzést írni, most meg már nem minden él bennem annyira élesen, mint kellene. No, de a lényeg azért megvan, ezért még ma is van értelme elmenteni az utókornak. Elvégre a maratoni táv teljesítése és a körülötte lévő dolgok később is érdekesek lehetnek. 

A nyári fölkészülés szerintem jól sikerült, viszonylag rendszeresen tudtam edzeni. Az iskolai tanév közeledtével és beindulásával már nem volt ilyen könnyű a helyzet, mert kevesebb volt a szabad időm. Szeptember lején a nagypályás öregfiúk meccseket is folytattam, így egy újabb edzésnek is tekinthetők ezek a hétfői meccsek, de a sérülés veszélye is megvolt. Mindenesetre szerencsére ez nem történt meg, így október 7-én nagy lelkesedéssel vágtam neki a távnak.

A nagy dolog idén az volt, hogy szerveztem egy iskolai csoportot is az Ekiden váltóra. Két diák és három tanár volt benne azzal, hogy az első futó is én voltam, mert lebetegedett az egyik diákunk. De ez még nem volt elég, mert az egyik szülő ismerős is lesérült, így abban a csapatban is én voltam az első futó. Tehát három chippel indultam el, kicsit elkésve, kevesebb melegítéssel. nagyon sokan voltak, de ez nem meglepő. 

A táv eleje nagyon jól ment, 5:30 körüli idővel, majd gyorsítani is tudtam. Féltávnál utolértem Ferit és megelőztem, mert neki nehezebben ment, nekem meg nagyon. Kb. 30 körül már nagyon fájt a talpam, éreztem a hólyagot is. Egyszer meg kellett állnom is. A végén jött a fal kb. 33 körül és az utolsó 9 km igazán nehezen ment, nem tudtam gyorsítani tartósan, így már nagyon vártam a végét. 

Mindenesetre az elért eredményem az eddigi legjobb - 4:06, ami még jobb is lehetett volna, ha a végét jobban birom. A maratoni táv még mindig nem lett a kedvencem. 

A pasarétis csapat nagyon jól futott és előbb ért be, mint én.