December 17-én, szombaton is esőre ébredtünk, így egy kicsit gondolkodtam a tervezett futásomról. Tudtam, hogy sáros, sok emelkedővel ellátott terepen kellene teljesítenem, szeles, hűvös időben a Budai hegyek turista útvonalain. De nem sokáig tartott a hezitálás, összepakoltam és útnak indultam.
Jól tettem, mert minden úgy történt, ahogy előre gondoltam. Egy önszerveződő program volt ez, ahol sok mindenki ismerte a másikat, mégsem éreztem magam magányosnak. A futók világában nincs is ilyen, az ismerkedés jön magától is. Egy kialakult kis csoport egyik tagja lettem én is, így tettük meg a táv nagy részét. Több szempontból is érdemes volt így alakítani - egyrészt nem tévedtem el, másrészt közelről láttam mások tempóját. Csúszós, köves felszínen haladtunk, időnként jobban fújt, de élvezetes volt, a természetben futni. Az Erzsébet kilátónál volt a forduló, majd vissza ugyanazon az úton. Végül 2:20 alatt értem vissza, a célban mindenkinek gratuláltak a már beérkezettek, és tapsoltak is. Önkéntesek sütiket és colát kínáltak, az útvonalon is kaptunk egy helyen frissítőt.
Összességében nagyon tetszett a terepfutás, máskor is keresni fogom az ilyen alkalmakat. Az időeredmény most nem volt fontos, hiszen a felkészüési időszak elején vagyok. Edzésnek nagyon jó volt. Ma van egy kis izomlázam, de ez nem csoda, hiszen az utóbbi időban keveset edzettem.
A kezeidet fellökted a levegőbe a lépcső tetején? :o)