2011.12.17    „Ezüst eső”

Pilisszentkeresz  9 óra 35 perc, három fok pluszban, decemberben ez ajándék, elindulok felfelé a piroson Dobogókő felé, szakad a havas eső, ez pedig az ajándék csomagolása.

Még szerencse, hogy a terepfutás nem teremsport, legalábbis Pátyalsó szerint, /aki nekem mindig csak SzabóZé marad/.

Fagyoskatona előtt beköszön a hegy, visszaveszek a tempóból, kicsit korai még visszaköszönni. Az emelkedőket tempósan gyalogolva, a síkokat, lejtőket megkocogva szeretnék haladni, már ameddig lehet.

Tengerszint felett 600 méteren átlépem Narnia határát, bár a szekrényt nem láttam.

Porcukor borítja a barna avart, a fák szürke ágait, mesevilágba csöppentem. Felérek a kilátóba, megérintem korlátot, nem sokat időzöm, kerget a szél.

Lukács árokban, a hosszú ereszkedés közben, lassan elmajszolom a kötelező frissítést, Kaincz-forrásnál megállva, markolok egy kis gumimacit, csak hogy legyen mibe kapaszkodnom Prédikálószéknek felfelé. Aztán hegyibe, Vadálló köveknél, megérkezik a szél, keresztül süvít rajtam, megszaporázom a lépteimet, és fent a csúcson sem időzöm sokat.

Király-kútnak lefelé elfogyasztom a kötelező frissítést, de ahogy emelkedik az út Dobogókőnek, az energia kijelző vészesen bejelez.

Felsétálok a kilátóba, megérintem a korlátot, és irány a buszmegálló életmentő nyomóscsapja, vizet töltök, közben lenyelek egy pb zselét, jöhet a gumimaci, és pár korty kóla, mondhatni klasszikus frissítéssel próbálom a bateriló-t újra normál szintre tölteni.

Szerencsémre megint ereszkedés van napirenden, Két-bükkfa-nyereg, majd Pilisszentlélek, a völgyben egyre több helyen tapicskolok dagonyában, oda kell figyelni, mert csúszik a pálya.

Elindulok a Postás-úton a Sasfészek th. felé, kemény kapaszkodás vár rám, nem szeretném megint lemeríteni az aksikat, ezért folyamatosan falatozom, jó tempóban haladok az oldalazós ösvényen, aki lépcsőzni szeretne, annak javaslom ezt az útvonalat. A Sasfészektől eszméletlen a rálátás Esztergomra.

Meredek, fától-fáig ereszkedés a S+-ig, majd kényelmes döcögés Kétágú-hegy alá, az OK-re.

Elindulok Klastrompuszta irányába, közben árgus szemekkel keresem a Postás út keresztezését, szerencsésen megtalálom, ennek örömére ismét emelkedik az út.

A zerge járta csapáson meseszép a kilátás, megéri a kapaszkodást. Keresztezem a Z sávot, és enyhébb kapaszkodót megmászva újból megnézhetem a Sasfészekből Esztergomot.

Óvatosan haladva visszaereszkedek Pilisszentlélekre, a faluból felnézek az utolsó mászásra, Fekete-kő szikláira. A látványtól kissé megbicsaklik a lábam, ezért ismét a klasszikusokat hívom csatába: kóla+gumimaci.

A P sáv, Pilis-nyereg felé, rendesen belekezd, aztán szerencsére a műutat keresztezve csendesedik, a nyeregtől még van mit kapaszkodni a kilátóig, de megéri.

Lassan előveszem a lámpámat, és azzal bíztatom magam, hogy innét szinte lejt.

Elköszönök Két-bükkfa-nyeregtől, és a szürkületben vágtázom lefelé, Mária padnál lámpát kapcsolok, majd beleszaladok egy rövidke hóviharba, és csak hullt, hullt reám, Ezüst eső….

Hamarosan elhagyom Klastrom-kutat, és visszaérek Pilisszentlélekre.

a száraz adatok az edzésnaplóban.

A „Morzsák” az Úton hevernek, némelyikük átrághatatlan falként tornyosul elénk, de idővel mégis magunk mögött hagyjuk, bár még sokáig ott érezzük az ízét a szánkban,és van, amelyiket szinte észre sem lehet venni, de érdemes érte lehajolni.

Bringával járok dolgozni, a kevésbé forgalmas szakaszokon rendszeresen találkozom futókkal. Szokásom, hogy egy kis bíztatás elejéig, összeütöm a tenyerem, vagy odaköszönök egy hajrát. Van, akivel hetente többször is összefutok, így lassan kialakult már egy kölcsönös tisztelet, valahogy jobb tőle a reggelem mikor meglátok egy-egy nagyküzdőt és összebiccentünk.

Ma reggel ismeretlen futót pillantottam meg az út szélén, velem azonos irányba haladt, mikor mellé értem, összepuffantottam a tenyerem, és ráköszöntem:- Hajrá !!!

 Szerencsétlen ugrott egy hatalmasat, és viszonzásul a következőt mondta:- Jézus !!!!

 Visszafordultam, és megnéztem, hogy nem kell-e újraéleszteni….