A „Morzsák” az Úton hevernek, némelyikük átrághatatlan falként tornyosul elénk, de idővel mégis magunk mögött hagyjuk, bár még sokáig ott érezzük az ízét a szánkban,és van, amelyiket szinte észre sem lehet venni, de érdemes érte lehajolni.
Bringával járok dolgozni, a kevésbé forgalmas szakaszokon rendszeresen találkozom futókkal. Szokásom, hogy egy kis bíztatás elejéig, összeütöm a tenyerem, vagy odaköszönök egy hajrát. Van, akivel hetente többször is összefutok, így lassan kialakult már egy kölcsönös tisztelet, valahogy jobb tőle a reggelem mikor meglátok egy-egy nagyküzdőt és összebiccentünk.
Ma reggel ismeretlen futót pillantottam meg az út szélén, velem azonos irányba haladt, mikor mellé értem, összepuffantottam a tenyerem, és ráköszöntem:- Hajrá !!!
Szerencsétlen ugrott egy hatalmasat, és viszonzásul a következőt mondta:- Jézus !!!!
Visszafordultam, és megnéztem, hogy nem kell-e újraéleszteni….
:-) Jó szokásaid vannak :-) Biztos csinált egy max pulzushoz közeli kiütést :-D