A második hónapban majdnem teljesen optimálisan alakultak a dolgok. Hetek szépen, zsinórban 160,9 km

fölött ahogy kell.Az elsö két hétben a forma javulási üteme számomra is meglepö volt, ez után viszont pici

megtorpanást éreztem, jóllehet az edzéseredmények azért nem ezt mutatják. Elökerültek az összel

kipage által oly nagyon emlegetett démonok is... ... nekem föként idöjárás - vagy inkább szél -

formájában ... Futásra ugyanis két féle idöjárás létezik, az alkalmas és az igen alkalmas...

Az utóbbi három hétben pedig futásra igen alkalmas idöjárás nem igen örvendeztetett meg, bár tél

lévén ez nem annyira meglepö...

A másik dolog, hogy a súlyommal is kezdeni kellett már valamit...

Nem is lett volna ezzel gond, hiszen heti kb. 12 óra edzés (plusz heti 5x2x 20-25 perc munkába ill.

haza bringázás) mellett, a kajálásra kicsit odafigyelve viszonylag könnyen lehet zsírsejteket távozásra

kényszeríteni. Csak hát milyen idióta gondolat már a tél közepén megválni pár kilónyi értékes szigetelö

anyagtól... Szóval heti egy kilónyit tologattam le magamról éppen, amikor kis idö múlva arra lettem

figyelmes, hogy mindig és mindenhol fázom...

Éles eszemmel aztán hamar rájöttem, hogy a szokásosnál jobban fel kell öltöznöm és így kezelhetö

ez a probléma is. Lényeg a lényeg, hogy 78 ról leapasztottam magam olyan 73,5-re ami már egy

egészen türhetö már-már versenysúly közeli állapot. Ez utóbbi procedúrát egyébként azért is tartottam

fontosnak, mert az edzések monotóniáját megtörendö versenyeket kezdtem el nézegetni már a hónap elején.

Nagyon nagy választék nem volt, pláne, mert jelenleg nincs kedvem 6-700 km-eket utazni egy verseny miatt.

Végül csak összeállt az elsö versenytervezet, a legtávolabb pedig úgy néz ki, hogy a Debrecen lesz.

február 5. Thermen-Marathon, Bad Füssing, Németország, maraton

március 18. Energie-Halbmarathon, Bécs, félmaraton

március 25. Rotary Maraton, Debrecen, maraton

március 31. 6 órás futás, Veszprém, 6 óra

A forma egyébként stabil és még tovább csiszolható, ami a következö 8 hétben remélhetöleg be is fog következni...

Saját indexet (VO2MAX) is fogok hamarosan mérni. Biztos, hogy nött...

Aztán március 31-én, Veszprémben kiderül, hogy mit bír a gép... :D

Dióhéjban az elsö hónap. A második héten kezdtem el igazából edzeni. Terveimnek megfelelöen csak könnyü hosszúkat futottam. Én ugyan belecsaptam a lecsóba és gyültek is szépen a km-ek, viszont nagyon nehezen regenerálódtam, így 5 edzésnél többet nem tudtam egy héten futni. Nagyon mondjuk nem is akartam, ennek ellenére a csaknem folyamatos izomfáradság eléggé kellemetlen volt. A harmadik hétre aztán ez hirtelen megváltozott, innentöl kezdve úgy tudtam kimenni futni, mintha elözö nap nem is edzettem volna. Csak hogy azért ne legyen annyira jó, a hét végére sikerült összeszednem egy jó kis megfázást. A nehezén mondjuk hamar túl voltam, így csak két napot kellett kihagyni, de ezt követöen azért még legalább egy hétig éreztem a nyomait. Az utolsó hét elején Szolnokon voltunk, ahol a helyi adottságok (teljesen sík terep) kicsit meglódították az edzéseredményeket, ugyanakkor rá kellett jönnöm, hogy az itteni dombok miatt annyira nem is lesznek összehasonlíthatóak az otthoni és az itteni edzések. Lényeg a lényeg, hogy kezdenek elindulni a lábaim. A hónap végére sikerült elérni a büvös 100 mérföldes heti távot is. Lydiard bácsi örülne, ha látná :)

A súlyommal egyelöre nem foglalkozom, picit talán ment le, de egyelöre nem érdekes. Így egy hónap után stabilnak és folyamatosan javulónak érzem a formám. Addig nem akarok speciális edzéseket, amíg el nem érem a hosszúfutásoknál a 4.10-4.15-ös iramot 150-152-es átlagpulzus mellett. Nézegettem versenyeket, egyelöre még nem fix, de van már pár stabil pont. Majd alakul.