Másfél év szinte nulla sport után tavaly (2014) júniusban éreztem úgy, hogy ez így nem mehet tovább. Hiányzott valami, újrakezdtem tehát, megint. Mint, már többször korábban: súlyfölösleg, cammogás. Nem volt különösebb célom, csak pár kilót letolni bálnásodásnak indult testemről (86 kg) meg kicsit jobban érezni magam. Nem akartam viszont a szokásos történetbe belefolyni. Nem akartam például 1 óránál hoszabb edzéseket, viszont kedvem volt sprintelni, meg hegyre futni. Edzettlenül kifejezetten nagy élmény mind a kettő J. Egy valamit nem akartam még biztosan: minden nap edzeni. Nem mintha amúgy lett volna rá időm.
Az elején 1 órákat futottam olyan 5-6 perc körüli iramban. Kis kör az erdőben emelkedőkkel, tökéletes kilátással a tetőn, ebbe toltam bele egy km váltogatást a vége felé, ha éppen volt kedvem hozzá. A pulzusmérőt július végére sikerült előkaparnom. Igyekeztem a pulzust 160 alatt tartani persze az emelkedőkön elszállt, a váltogatásban pedig én engedtem el 180-ig is akár.
Odafigyeltem az étkezésre is. Az édességeket például kezdetben gyakorlatilag szinte teljesen száműztem, ami nálam nem kis dolog. Heti három-négyszer sikerült így kijutnom edzeni.
Mivel szeptembertől ismét iskola volt, a pénteki dózist kétszer 1 óra 20 perces urbán fartlekkel (tempós bringázás, piros lámpánál stop) tudtam le. Emellett keddre dombedzést tettem (5,5 km bemelegítés, majd 850 méteres körökben 150 m tempós emelkedőrefutás, végül 2,6 km levezetés). Elsőre ebből 61 perces összidő és 8 kör jött össze (október vége). Hétvégére bejött a kis brutál kör (kb. 20 km és 500 emelkedő) és egy hosszúfutás, ami lassan felkúszott 2 óra fölé, csak mert jólesett.
Karácsonyra 10 kiló stabilan leolvadt. Bár éreztem, nem vagyok végtelenül rossz állapotban, egy alföldi körülmények (sík) között 4 perc küröli iramban sikerült 1 órás futás erősen meglepett. Dombedzések gyanánt január elején már 75 percnél és 15 körnél jártam. Nagy tervek továbbra sem voltak, de februárban azért már nézegettem a versenyeket.
Időközben, mivelhogy a régi órámat mindig bezavarta a vasúti közlekedés, vettem egy polar V800-at (ez egy külön blogot megérne J), amivel egyértelműen egyszerűbb lett az edzéseredmények követése. Pár tesztedzés után egy félmaratonnal sikerült is felavatni.
Március 1., Mistelbach, helyi kis verseny, nem túl erős mezőnnyel, mint ahogy azt a korábbi eredményekből már sejteni lehetett. Kellemes 8-10 fok körüli hőmérséklet, gyenge szél, nagyjából sík pálya. Egyet nem akartam, szétcsavarni magam. Gondoltam futok kb. 80 percet, úgy, hogy a második fele gyorsabb legyen. Ebből 3.35-ös kezdés lett, amiből én visszavettem, mert gyorsnak éreztem. Második helyen haladtam, jól éreztem magam, a pulzus rendben volt. 6-7 km-nél felzárkóztam, hogy ne fussak egyedül, de mivel továbbra is jól ment, át is vettem a vezetést és végül mégis egyedül maradtam. Viszont a srác nem nagyon akart lemaradni. A távolság csak nagyon lassan nőtt köztünk. Gondoltam a végét kicsit megfutom, ami az utolsó forduló után a hátszélben össze is jött. 17.38-as 5 km a végén (1:16.23), győzelem, meg boldogság, meg minden ami kell.
Felbuzdulva ezen gyorsan ki is néztem egy 11,4 km-t két héttel későbbre. Előtte éjszaka viszont nem tudtam aludni, verseny előtt pedig még bringával mentem el a rajtszámért, ennek megfelelően szarul is ment és sikerült lassabb átlagot elérni, mint a félmaratonon. Ez aztán annyira elkeserített, hogy a rövidebb versenyeket egyáltalán nem akarom erőltetni.
Ellenben viszont megjött a kedvem a hosszabbakhoz. A dombedzéseket kicseréltem 100+100-as váltogatásra és betettem egy tempófutást is.
Döbbenten tapasztalom viszont, hogy a heti három (elvétve négy) ellenére vagy dacára a módszer működik. Nagyon is. Lórúgás metódus, mivel a nehezebb edzéseket letolom, de a rövidebb, lazábbakra már nincs időm, be kell valljam, sokszor kedvem sem lenne. Így viszont már alig várom, hogy kimehessek futni, úgy, mint régen. Mellette viszont van időm más dolgokra is. Az egyetlen nehézség talán, hogy a kajával az edzésmentes napokon óvatosan kell bánni. Hogy ez mégsem olyan nagy probléma, mutatja, hogy időközben 74 kg-ra ment le a rajtra kész testsúlyom. Mi lesz ebből az egészből azt nem tudom, minden esetre a vasárnapi tempófutás több, mint biztatóra sikeredett.
Edzéseredmények lesznek később, valószínűleg a polar flow-n keresztül.
Na azért! Épp ideje ... ( ... jó lenne egy titkárnő, ki felvezetné az edzéseidet :) ) Hadd okuljon a pórnép.