Ma több, mint 5 hónap szinte teljes kihagyás után edzettem...
Gondoltam, felmérőt kéne futni. Találtam is ehhez egy pályát itt a közelben. Gyönyörű, 8 sávos műanyag borítású pálya teljesen szabad bejárással. Amikor megláttam, nosztalgikus érzés fogott el, persze ettől nem javult a formám kicsit sem :D
Az eredeti terv az egy 100 m, egy 200 m és egy 400 m volt hosszú pihenővel, mit bír a gép alapon.
A bemelegítés 7 km lassú bringázás, majd azt követően 12 perc lassú futás volt. Utána még nyújtottam kicsit, majd elkezdtem fokozódó 100 m-eket futni... Már a bemelegítő futás sem volt az a húha, de a 100 m-ek után úgy éreztem magam, mint valami bádogember egy két hetes esőt követően.
Ekkor gondoltam, hogy hagyom is a 100 meg a 200 m-t mert semmi értelme, helyette inkább csavarok egy gyors 400-at aztán jól van.
Érdekes módon a rajt előtt már viszonylag jól éreztem magam, egészen könnyűnek éreztem a lábaimat. A 4-es pályát választottam, mert ott a legjobb az ív a 400-hoz - nem mintha ennek egy kicsi kis jelentősége is lett volna jelenlegi állapotomban.
Aztán elkezdtem... Tudtam lábujjhegyen futni - ez a repülőknél nem ment - aminek meg is örültem. Lazaság mondjuk annyi volt a mozgásomban, mint a győzelem napi katonai díszszemlén a moszkvai vörös téren. Valahogy elértem kétszázhoz, nyomtam is buzgón a részidőt, de abban a pillanatban már olyat éreztem, mint még soha... Nem állítom, hogy nem tudtam volna tovább menni, de ahhoz nagyon sokat kellett volna lassítanom és nagyon csúnya utolsó 200, de főleg 100 és még főleg 50 lett volna belőle, így inkább kicsivel fél kör után meg is álltam...
30,2 lett a kétszáz, ami nem rossz, de olyan állapotban voltam, hogy 6 ló nem vontatott volna be a célba. Erről árulkodott a 186-os pulzusom is.
Első gondolatom az volt, hogy pakol, megy (haza), de aztán pár perc után piszkálni kezdett a 400. 5 perc után így újra ott voltam a rajtnál (ezúttal már az egyes pályán) azzal az elhatározással, hogy most akkor komolyan és tényleg egy kör... Lassabban kezdtem ugyan kicsit, de kétszáznál hasonló érzéseim voltak, így mondtam magamnak, hogy akkor ennyit erről.
Ez mondjuk 32,4 lett (pulzus 184), de kb. annyi esélyem volt a normális befejezésre, mint szelvény nélkül nyerni a lottón.
Ezután még hazatekertem. A pulzusom végig 140 körül volt szemben az odatekeréskori 110-zel. Annyira nagyon mondjuk nem fáradtam el, de a lábaimban kellemes biszergés van még mindig.
és, hogy mi köze ennek egy 9 órán belüli ironman-hez? egészen semmi... :D
:D hajrá G!