12 hozzászólásKedves emberek, akik szorítottatok, szurkoltatok, ne adj isten aggódtatok...
...nekem, nekem, értem...
Nem ment... pedig akartam, nagyon... és mégsem...
nem, nem fejben voltam fáradt... a lábaim nem akarták...
... sajnálom ...
nem így terveztem... és én kérek elnézést, amiért csalódást okoztam...
Az elmúlt hetekre visszatekintve azonban ez a végkifejlet sajnos erösen benne volt a pakliban. Sokkal inkább, mint ennek ellenkezöje...
A viszonylag sok verseny (március 10. 6 óra, Lassee, március 18. félmaraton, Bécs, március 25. maraton, Debrecen)
veszprémig (március 31. Viking Timing 6 órás futás) nem okozott problémát. A nagyobb terhelések utáni regeneráció
már már számomra is meglepö gyorsasággal zajlott.
Aztán volt ez a kis hat órás kocogás, amely szintén meglepett még engem is.
Soha át nem élt terhelés, kiszámíthatatlan hatással.
A közel tökéletesen sikerült frissítés miatt kevesebb izomzati problémával számoltam, mint Lassee után, és valóban,
minimális izomlázam volt csak. Gondoltam, pár nap pihenö után normálisan fogok tudni edzeni.
Aztán az lett ebböl, hogy egy hétig ömlött a takony az orromból, jóllehet két héttel elötte voltam megfázva. Hihetetlenül fáradtnak és erötlennek
éreztem magam és a pulzusom is lényegesen magasabb volt nyugalomban és az edzéseken is, mint korábban. Normális edzést nem igazán sikerült csinálnom.
Ez alól egyedül az április 13-i tempófutásom volt talán kivétel, ami már bizakodásra adott okot. De nem, egyszerüen nem mentek a lábaim. A tervezett
edzéseimet nem tudtam kivitelezni, csak valami hasonlót. Folyamatosan úgy éreztem magam, mint egy úthengerrel kicsavart citrom... Ráadásul a sikertelen
próbálkozások mentálisan sem tettek jót... Egy héttel a verseny elött így az a kép rajzolódott ki elöttem, hogy közel sem vagyok olyan formában,
mint márciusban bármikor. Idöre lett volna szükségem, ami viszont nem állt már rendelkezésre. Egyetlen dolgot tehettem, így a hátralévö napokban kisöprögettem
minden negatív gondolatot a fejemböl és elhitettem magammal, hogy kipihentem magam és jó leszek. Sokat jelentett ez, de nem eleget. Ha van kicsivel több rutinom 100 km-en, talán elég
lett volna egy jó szereplésre... de így nem...
Mindamellett, hogy valóban sajnálom, hogy így történt, pár nap befordulás után sikerült túltennem magam a dolgon.
Nagy kedvem van újra edzeni és elindulni a betervezett versenyeken.
A további fejlemények továbbra is megtalálhatók lesznek itt :)
Biztos vagyok benne, hogy egy nagyon jó 100-as van a lábaidban, de szerintem egyszerűen fáradt voltál. A fáradtság miatt benyalhattál valami nyavaját, és így nem is volt igazán módod kipihenni magad, hogy újra lendületbe kerülj. Örülök, hogy túltetted magad rajta, mert nem is szabad ilyenkor befordulni, van még verseny a palettán, ahol csodákat tehetsz :-)
Grat!